Külmissziói
magya.jpg (7035 bytes)Híradófoldgo3.jpg (13437 bytes)
A Liebenzelli Misszió Molnár Mária Külmissziói Alapítvány lapja

IX. évfolyam 3. szám                                                                                                           2000. Június

 


 

Missziói lehetőségeink

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Bűn és lelkiismeret más kultúrákban

Mi a bűn?

Fussunk el a bűn elől?

Indonézia

Hírek a világ minden részéről

Zambiai bibliaiskolások

Ede és Gyöngyvér Luz írja Ecuadorból

Ecuadori helyzetkép

Egy kis benini faluban

Pintér Krisztina beszámolója a liebenzelli bibliaiskola negyedik, gyakorlati évéről

Ápolónőként Zambiában

A BUDDHIZMUSRÓL

Gyermekeknek

Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Alapítvány 1999 évi beszámolója

 

Missziói lehetőségeink

Nemzetköziség

Hallottam egy afrikai kórház nemzetközi csapatáról: a sebész kínai volt, az asszisztens kanadai, az ápolónő japán, a beteg pedig afrikai. Biztosan csodálkozott az afrikai beteg, milyen különböző arcok néznek rá. Ami ezt a csapatot összetartotta és eggyé tette, az Jézus Krisztus szeretete és megbízása volt.

A mi missziónk nem sváb, nem is német misszió, hanem Jézus Krisztus gyülekezetének missziója, melyben helyük van fehéreknek, feketéknek, sárgáknak, és az együttmunkálkodás lehetősége is adva van. Az egyén nem a saját szűk keretein belül mozog, hanem bekapcsolódik a világméretű közös feladatba.

Mozgósíthatóság

Egy missziós társaság vezetője mondta egyszer nekem: „Szükségünk lenne két-három fiatalra egy repülő csoporthoz!” Micsoda? Repülő csoport? Igen, fiatal férfiakat kerestek, akik mozgósíthatók bármikor, amikor szükség van rájuk. Akik testileg és lelkileg erősek, és bírják a megpróbáltatásokat. Meg kell tanulniuk arabul, meg kell ismerniük az iszlámot, hogy azonnal repülhessenek a megfelelő helyre, ha valahol lehetőség adódik evangélizálásra.  Nem lehet akkor elkezdeni két évig készülődni, mert addigra már rég bezáródnak a kapuk. Ennek a csoportnak mindig indulásra készen kell állnia, de hazajönni is készen kell állniuk, ha vége van a lehetőségnek. A mozgósíthatóság nagyon fontos  a misszióban.

Az üzenet, amelyet hirdetünk, minden időben változatlan, de a módszer változik ebben a változó világban.

Üldöztetés

Tanulmányozzátok Kínát! Nézzetek utána, mit élt át a kínai keresztyénség! Az egyház a szenvedésben, az üldöztetésben növekedett.

Ázsiai egyházi vezetők gyűltek össze Hongkongban, hogy két hétig imádkozzanak, és megbeszéljék, hogyan tudják felkészíteni gyülekezeteiket arra a szenvedésre és üldöztetésre, ami hamarosan rájuk fog jönni. A felkészült gyülekezetek pedig nőttek a kereszt alatt!

Rádióadások és iratterjesztés

1980-ban Kínában 26 millió rádiókészüléket adtak el. Óriási lehetőség, hogy az evangéliumot rádión keresztül terjeszthetjük. Ugyanez érvényes az iratterjesztésre is, hiszen ma már nagyon sokan tudnak olvasni. Bár a Bibliát, vagy részeit már 1710 nyelvre lefordították, mégis vannak még kihasználatlan lehetőségeink, amelyek ötven évvel ezelőtt még nem léteztek.

 

Egy keresztyén szervezetnél láttam egy plakátot, melynek címe ez volt: Isten Igéje és a statisztika.

Mi köze a kettőnek egymáshoz? – kérdeztem. A plakáton a következő állt:

·  Isten Igéje megmondja, mit tegyünk, a statisztika pedig megmutatja, hogy valójában mit teszünk.

·  Az Ige ezt mondja: „Menjetek el széles e világra!” A statisztika ezt mutatja: a világnak csak a fele hallja az evangéliumot.

·  Az Ige ezt mondja: „Minden nyelv vallja…” A statisztika ezt mutatja: még ezer nyelv van, melyen nem hangzik az Ige.

·  Az Ige mindannyiunkat küld, de a statisztika megmutatja, hogy a keresztyéneknek kevesebb, mint 1 %-a áll missziói munkában.

Ernst Vatter

 

 

 

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek.” ApCsel 1,8/a

 

Nagy baj, ha valaki erőtlenné válik betegség következtében. Bizony szokatlan állapot ez, hiszen mi – az egészségesek – szeretünk erősek lenni, sőt ha lehet, az erőnlétet még fokozni is.

A valóság az, hogy a testileg erős ember is lelkileg erőtlen, és rá van szorulva a Szentlélek ígéretére, az erő lelkére. A bűneset óta ugyanis minden ember lelkileg erőtlennek születik.

Mi jellemzi a lelkileg erőtlen embert? Vannak kívánságai, de ezeket nem éri el. Tele van jó szándékkal, de nem tudja ezeket valóra váltani. Sóvárog valami után, de sóvárgásai nem teljesülnek.  Szeretné előírni Istennek, hogyan és miben segítsen rajta, s csalódik, ha kívánságai nem válnak valóra. Ha nem sikerül valami, tele van zúgolódással.

Valójában belső, lelki erőre van szükségünk, s ezt a belső erőt csak a Szentlélek adhatja meg nekünk. 2.Tim 1,7. Ezért ígéri Jézus a félénk és rettegő tanítványainak a pünkösdi csodát: a Lélek kiáradását. Ezzel az erővel lehet újjászületnünk, elnyernünk a hitet, a Krisztust megismernünk, az új életben növekednünk.

 

Isten lelke ma is lelkileg erős embereket akar formálni, olyanokat, akik találkoztak Jézus Krisztussal a Szentlélek által, kaptak erőt és új szívet.

 

„Mert aki Krisztusban van, új teremtmény az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. 2. Kor. 5,17

 

 

Az év elején félreértés történt az adóigazolásokkal kapcsolatosan, jóllehet erre előre felhívtuk a figyelmet. Ha valaki az év utolsó napján fizet be adományt, az csak a következő évben jelenik meg az alapítvány számláján. Azon kívül január 31-ig csak az adó- vagy adóazonosító szám ismeretében adhatunk ki adókedvezményre jogosító igazolást. Akinek már küldtünk ilyen igazolást, annak számon tartjuk az adószámát, de aki ebben bizonytalan, inkább küldje meg postán a számot! Erről év vége felé fogunk még írni, kérjük, olvassák el erre vonatkozó közléseinket!

Újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy van tartós adományozási lehetőség is. Aki rendszeresen szeretné támogatni a missziót vagy egy misszionáriust, annak van lehetősége szerződést kötni az Alapítvánnyal, és így a szerződéskötést követő évtől 20%-kal több adókedvezményt kaphat. Szívesen küldünk erre vonatkozó információkat.

Elnézést kérünk, hogy legutóbbi számunkban technikai okokból nem jelent meg híradás a Luz házaspárról. A jövőben – a Kuratóriumban történt megbeszélés alapján – minden lapszámban lesz róluk híradás. A lapban közölt tájékoztatás vagy körlevél olvasása nyomán reméljük, hogy egyre többen fognak misszionáriusainkért imádkozni, és áldozatot vállalni.

Lapunkban olvasható az alapítványi beszámoló is. Hálát adunk mindannyian Urunknak az Ő segítő kegyelméért és szeretetéért. Hálás szívvel köszönjük a misszióért és a misszionáriusokért imádkozó és áldozatot hozó testvéreink szeretetét és szolgálatát!

 

 

Testvéri szeretettel küldöm köszöntésemet minden kedves olvasónknak

 

Asztalos Zoltán

Fel

 

Bűn és lelkiismeret más kultúrákban

 


Az ember lényeges tulajdonsága, hogy különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között. Ez létfontosságú a társadalmi együtt­élésben, mivel az ember társadalmi lény, és emberi kapcsolatok hálójá­ban él. A társadalom akkor életké­pes, ha a kapcsolatokat, az egymás­hoz való viszonyulást érvényes tör­vények szabályozzák.

Azt a belső hangot, amely az em­ber döntéseit befolyásolja, lelkiisme­retnek nevezzük. De mi is ez valójá­ban? Mi a feladata? Hogyan lehet rá hatni?

Lelkiismerete minden embernek van, függetlenül bőrszíntől, kultúrá­tól, nyelvtől, nemtől, azonban az értékrendje különböző. Senkinek sem semleges a lelkiismerete, hanem erősen meghatározza az a kultúra, amelyben él az ember. Hat rá az illető társadalom világnézete, szoci­ális struktúrája stb.

Vajon azt jelenti ez, hogy a civili­zált társadalmi kapcsolatok „ter­méke” a lelkiismeret?

A Biblia azt tanítja, hogy a lelki­ismeret az ember Istentől való elsza­kadásának következménye (1Móz 3,1). Amikor az ember Isten akarata ellen döntött, megjelent benne a jó és a rossz megkülönböztetése, és első reakciója a szégyenérzet volt (1Móz  3, 7-10).

Szinte minden társadalomban van­nak alapértékek, amelyek áthágása bűnnek számít, pl. lopás, szülők és idősek nem tisztelése, gyilkosság stb. Ezért írja Pál a Róma 2,14-15-ben, hogy „…a pogányok, … természettől a törvény dolgait cselekszik, … mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szí­vükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik…”.

Mindemellett az Istentől elsza­kadva élő ember lelkiismerete je­lentősen elferdült, a mindenkori vi­lágnézet és az azzal összefüggő érté­kek hatnak rá.

Pál apostol írásaiban ezért jelentő­sen összefügg a hit és a lelkiismeret kérdése. A Krisztusban újjászületett ember lelkiismerete is megújul (Zsid 9,14; 10,22). A régi értékrendet át kell alakítani, és a továbbiakban az Istennel való kapcsolat nyomja rá a bélyegét az illető lelkiismeretére. Finom érzékenység alakul ki a jó és a rossz megkülönböztetése iránt. Óriási dolog, hogy a hívő ember nemcsak önmagára és lelkiismeretére van utalva, hanem kapja Isten Szentlelkét, aki benne él, és vezeti döntéseiben.

Nehéz és felelősségteljes feladat misszionáriusaink számára, hogy a különböző kultúrák által befolyásolt lelkiismeretű embereket megértsék, megszólítsák, segítsenek nekik, és Krisztusban való újjászületésre segít­sék őket. Ehhez a munkához szüksé­gük van imádságainkra!

 

 
 

Detlef Krause

missziói igazgató


 

Fel

 

Mi a bűn?

 


Készülök a vasárnapi igehirde­tésre, a vázlat már összeállt, már csak példákat, hasonlatokat keresek. Már így előre is nagyon nehéznek tűnik az egész. Hogyan fogják meg­érteni a János 1,29-et: „Íme, az Is­tennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!”? Hiszen Japánban nincsenek bárányok és juhok, nin­csen legmagasabb rendű istenfogal­muk, és a bűnt sem látják válaszfal­nak Isten és emberek között. A mai pluralista japán társadalomban sok hatás befolyásolja az emberek bűn­fogalmát, így a lelkiismeretüket is. A beszélgetésekből azonban kiderül, hogy a különböző vélemények mind egy téma variációi: a sintoista világ­nézetéi.

A japán buddhizmus is ismer pok­lot mint büntetést, de ettől a modern japánok nem félnek, hacsak nem „igazi” bűnösök, tehát rablók, gyil­kosok stb. A legtöbb japán egyide­jűleg buddhista és sintoista, világné­zetükre a sintoizmus gyakorol na­gyobb hatást.

Már az ország keletkezéséről szóló legrégebbi mondák is tartalmazzák a bűn fogalmát, azonban más népek mondáival ellentétben nem szólnak halál utáni ítéletről. Ez azonban nem meglepő, ha a bűnről alkotott eredeti elképzelésüket megvizsgáljuk.

Bűntettek, amelyek az emberi együttélést fenyegetik, már régen is bűnnek számítottak. Érdekes módon azonban a bűn fogalomkörébe tar­toztak a betegségek, a természeti csapások, sőt a rovarok okozta pusz­títások is. Ebből az derül ki, hogy a bűnt úgy tekintették, mint ami rátá­mad az emberre, kívülről, hirte­len, anélkül, hogy az ember véde­kezni tudna ellene. Nem belülről indul ki, nem a szív hibája a bűn szerintük, hanem egy kívülről jövő szenny, aminek az ember ki van téve ártatla­nul. Mint a ruhát a por, úgy szennyezi be a lelket a bűn. Szegény ember, ugyan ki ítélné el emiatt?

Ezen háttér ismeretében érthető, miért nem egyértelmű a japánoknak, hogy a bűnt büntetés követi, és miért nem okoz a bűn lelkiismeret furda­lást. A bűntől való szabadulás azon­ban fontos számukra, mégpedig egy mosás formájában, amely jelképesen elmossa a felgyülemlett szennyet. Erre a sintoizmusnak megfelelő szertartásai vannak.

Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, amíg az igehirdetésre készülök. Hogy is gondolják a japánok? Le kell vetni a külső szennyet, hogy a tiszta belső felszínre kerüljön. Olyan lenne ez így, mint a káposztafej mo­sása: folyóvíz alatt mossuk a ká­posztát, a rossz külső leveleket le­fejtjük, és minél több levelet fejtünk le, annál tisztább részhez érünk. Ak­kor Jézus, aki hordozta a világ bűnét, vajon csak azt a néhány külső „le­velet” hordozta, hogy felszínre ke­rülhessen a bennem rejlő jó? Óriási tévedés!

Eszembe jutnak igehelyek, melyek egyértelműen mutatják, hogy nem külső befolyás útján, hanem belülről jönnek a gonosz gondolatok stb. Az alma hasonlata jobban illene ide: bár a külseje még fényes, belül már tel­jesen rohadt lehet. Ilyenkor pedig csak a teljes csere hatásos, az új te­remtés (2Kor 5,17), amiről a Biblia beszél.

A japánok lelkiismeretének külö­nösen fontosak a tisztítószertartások. A sintoizmusnak eredetileg nincs hitvallása, és nincs szent könyve. Van viszont sokféle szertartása, me­lyek által a beszennyezett emberek újra és újra megtisztulhatnak. Ennek kapcsán az a veszély áll fenn, hogy a keresztyénséget ilyen „módszernek” tekintik. Összejöveteleinkről, isten­tiszteleteinkről sokszor gondolják, hogy azok egyfajta „lélek-mosósze­rek”. Előfordul, hogy valaki megje­lenik a gyülekezetben, vásárol ma­gának egy Bibliát és egy énekes­könyvet, lelkesen olvassa, minden összejövetelen részt vesz, aztán hir­telen búcsúajándékot hoz, és végleg elbúcsúzik. Úgy gondolja, ezzel megtisztult a szíve, szabad lett a lelkiismerete, és a vallás is betöltötte rendeltetését.

Összeállt elegendő anyag az ige­hirdetéshez, most arra kérem Azt, Aki a bűntől egyedül tud megszaba­dítani, hogy segítsen érthetően el­mondani a prédikációt.

 

 

Dieter Hägele feleségével, Elisabeth-tel 1986 óta szolgál Japánban.


 

Fel

 

Fussunk el a bűn elől?

Malawiban nagy szenvedést okoz a szégyen

 


Furcsa – gondoltam, amikor a bib­liaiskolai diák beadta dolgozatát. A lap alján le volt tépve egy kis da­rabka, és látszott, hogy nagy igyeke­zettel próbálta egyenesítgetni a cikk-cakkos szélt. Mivel az elsők között adta be a dolgozatot, maradt időm, hogy átgondoljam az ügyet. Vajon mi lett a letépett darabkával? Végig­sétáltam az osztálytermen, és meg­láttam a kis cédulát a szomszédja padján, teleírva igehelyekkel, ame­lyek pontosan a dolgozati kérdések válaszai voltak. A dolgozat elkezdé­sekor figyelmeztettem őket, hogy mindenkinek Isten előtt kell elszá­molnia tetteivel. Az egyikük neve­tett, és azt mondta, hogy ők nem szoktak puskázni. És pont ugyanez a diák ült este sírva, könyörögve az ajtónk előtt. Nagyon bántotta a do­log, és megígérte, hogy többé nem fog csalni, csak most az egyszer még hunyjak szemet a dolog fölött.

A dolgozatra kapott egyes osztály­zatnál is sokkal jobban fájt neki az, hogy elvesztette előttünk és a töb­biek előtt a becsületét. Ha nem tudta volna meg azonnal mindenki az ese­tet, jobb lett volna egy kívülállón keresztül figyelmeztetni. De így borzalmasan szenvedett attól, hogy csalónak tartják.

Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogyan viszonyult Jézus egy-egy bűnbe esett emberhez. Ő nem a bű­nös embert ítélte el, hanem a bűnös tettet. A farizeusok a házasságtörő nőt halálra ítélték, Jézus azonban megbocsátott neki, és így a nő ke­gyelmet kapott bűnös lett. A diákom azonban igen nehezen értette meg, mivel ez nem igazodott a malawiak gondolatmenetéhez. A szégyenori­entált társadalomban inkább az a szokás, hogy az illető messzire el­menekül, mert nem akar állandóan találkozni azzal, akit becsapott, vagy meglopott stb. De vajon el lehet me­nekülni a bűn elől?

 
 


Reméljük, hogy ez a diákunk egé­szen gyakorlatiasan megértette, mit tanít a Biblia a megbocsátásról, a megszabadításról, az újrakezdés lehetőségéről, még akkor is, ha a bűn következményét (mint például az egyes osztályzatot) viselnie kell. Megérezhette azt is, hogy nem ítél­tük el a tette miatt.

Év végén pedig a legjobb tanulók egyikeként kapta meg bizonyítvá­nyát.

Michael Volz

feleségével, Corneliával, és két fiával 1996 óta szolgál Malawiban.

 


 

 

 

Indonézia

 


Indonézia 13 700 szi­gete a világ legna­gyobb szigetcsoportjá­hoz, a malajziaihoz tartozik. Ha a távolsá­gokat Eu­rópához ha­sonlítjuk, területe ak­kora, mint Gibraltártól az Uralig és mint Dél-Svédor­szágtól Szicíli­áig. Két­mil­lió négyzet­kilo­mé­ternyi területe Né­me­tország területé­nek öt­szöröse.

200 millió lakosával a föld ötödik legsűrűb­ben lakott országa. A várható élettartam 62 év.

A szigeteken 300 népcsoport él, amelyek 701 nyelvet beszélnek. A lakosság 11%-a ke­resztyén, ezeknek pedig csupán 9%-a protestáns. A legtöbb indonéz az iszlám hitet vallja. A közelmúltban Indonéziáról sokat hallhattunk: véres zavargások, tömeges tüntetések, kődobálások, könnygáz és lövöldö­zések.

Megpróbálták a különböző cso­portokat az államfilozófával, a „Pancaisla”-val összefogni, amely öt értéket határoz meg, melyeket min­denkinek el kell fogadnia: az egyis­tenhitet, az emberiességet, a nemzeti egységet, a demokráciát és a szociá­lis igazságosságot. A valóság azon­ban másképpen fest. A korrupció, az emberi jogok megsértése jellemzi a közéletet. Egyre nagyobb lesz a kontraszt a kevés gazdag és a renge­teg szegény között.

Annak ellenére, hogy sokat beszél­nek a más vallásúak iránti türelem­ről, más a gyakorlat. A keresztyé­neknek nehéz hivatali állást kapniuk. Az iszlámot minden for­mában ter­jesztik, és a vallási kisebbségeket hát­rá­nyosan megkülön­bözte­tik. Az elmúlt három év­ben fanatikus muzul­má­nok gyakran támadtak meg keresztyén kínaiakat és lerombolták templo­maikat. Az indonéz ke­resztyének azonban min­dennek ellenére sok fan­táziával és nagy kreativi­tással terjesztik hitüket. Felhasználják erre a kul­túrájuk adta számos le­hetőséget, és sok indonéz meg is tér. Bali szigetén, amely kedvelt üdülőterü­let, a keresztyének ven­dégházat üzemeltetnek, ahol szóval és tettel bizonyságot tesznek hitük­ről.

Az indonéz keresztyének példája elgondolkozásra késztethet bennün­ket: annak ellenére, hogy kisebbség­ben vannak,  megtalálják a módját annak, hogy továbbadják azt, ami értelmet adott az életüknek.

 

Harald Gorges

missziói titkár


Fel

 

 

Hírek a világ minden részéről

 

A kínai bibliaiskoláról

A bibliaiskola igazgatónője, Jane Yao írja:

„Elkészült a Hunan Bibliaiskola új épülete! Minden téglája hirdeti a kínai és a külföldi keresztyének adakozó szeretetét. Ami az iskolánkat valóban felépítette és élteti, az a Testvérek imádsága.

Az épület öt emeletes: öt osztályterem van az első és a második emeleten, a másodikon van az istentiszteleti terem is. A titkárság, az ülésterem és a könyvtár a harmadik emeleten kapott helyet, a hálószobák a diákok és a tanárok részére pedig a negyediken és az ötödiken.

1999. szeptember 10-én 65 új diák költözött az iskolába, akik két osztályban tanulnak. Az egyik osztály háromhónapos továbbképzésben részesült, a másik egy éves képzést kap. A következő három hónapos kurzus december 16-án kezdődött 32 diákkal.

Az a vágyunk, hogy a Hunan Bibliaiskola bővítésével megújulás és ébredés induljon el Hunan tartományban.”

 

Libéria

A libériai polgárháború után ugrásszerűen megnőtt a keresztyénség iránti érdeklődés. Az 1997-ben befejeződött háború óta a fővárosban, Monroviában, megnégyszereződött a keresztyén gyülekezetek száma, ma közel 200 gyülekezetről tudunk. Az újonnan alapított bibliaiskolákban igehirdetőket képeznek ki, akik az új gyülekezeteket fogják vezetni.

A hét évig tartó polgárháború 200 ezer életet követelt, és egymillió embert kényszerített menekülésre. A teljes bizonytalanságban az emberek a lelki dolgok felé fordultak, abban kerestek vigasztalást.

Ma Libériában a keresztyénség a legmeghatározóbb hit, becslések szerint a lakosság 40-70 % - a keresztyén.

idea

 

 

India

Az indiai keresztyéneket egyre inkább gúnyolják és nyilvánosan nevetségessé teszik. Plakátokon és reklámokban egyre több karikatúrát látunk misszionáriusokról, akik farkasokra hasonlítanak. Az egyik plakát egy lelkészt ábrázol macskaként, egérgyülekezete előtt. Sértő traktátusokat és plakátokat nyomtatnak nagy mennyiségben. Az egyik plakáton ez áll: „A papok és a misszionáriusok becsapják a hindukat, ezért bűnhődniük kell!” A kampány nemcsak a keresztyének ellen folyik, hanem a Bibliát is nevetségessé teszi.

Religion Today, USA

 

 

Pakisztán

A szigorúan muzulmán Pakisztán tavaly december elején megengedte egy keresztyén békevonat elindítását, amely az afganisztáni határtól Karacsiig ment, miközben 13 nagyvárosban megállt. A politikusok választási kampányához hasonlóan, amikor is vonatra szállnak, és a nagyobb városokban megállnak és a pályaudvarokon rendezvényeket tartanak, a keresztyének is szeretnék az egész országban ismertté tenni a békét hozó Jézus Krisztust. A pályaudvarokon rövid igehirdetés és imádság hangzott, és rövid jeleneteket adtak elő. Bibliákat, videókazettákatkat osztottak. A pakisztáni bibliaszövetség 100 ezer traktátust bocsátott rendelkezésre. Az egyik városban még azt is megengedték, hogy a pályaudvari hangosbemondón keresztül hangozzék az igehirdetés. A hatóság nagylelkűen támogatta az akciót. Néhány muzulmán tiltakozott az összejövetelek ellen, kérték azok betiltását, ám a hatóság katonai őrizettel biztosította az evangélizáció zavartalanságát a pályaudvarokon.

Pakisztán 96 %-a muzulmán, 2 % -a buddhista, 2%-a pedig keresztyén.

Operation Mobilisation

 

 

Etiópia

Évente körülbelül 250 ezer taggal nő az evangéliumi Mekane Yesus Egyház Etiópiában. A 2,6 millió tagot számláló egyháznál ez tíz százalékos növekedést jelent. Évente 300 gyülekezetet alapítanak. Az etióp egyháznak sürgősen támogatásra van szüksége a teológiai képzéshez. Jelenleg 700 lelkésze és 65 ezer önkéntes munkása van. A Mekane Yesus Egyház a Lutheránus Világszövetséghez tartozik.

A legnagyobb egyház Etiópiában a Kale Heywot (Élet Szava) Egyház, mely négymillió tagot számlál, és szintén nagymértékben növekszik. Az 55 millió etióp 45%-a muzulmán, 40%-a ortodox, 7%-a protestáns, 0,3%-a katolikus, a többi pedig természetvallások híve.

Fel

idea

 

Zambiai bibliaiskolások

 23sambiblisk.jpg (30314 bytes)


Jelenleg 35 fiatal részesül képzés­ben a „Teological College of Central Afrika” (röviden TCCA) keretén belül Zambiában, hogy később gyü­lekezetekben szolgáljanak. 1963-ban alapították ezt az oktatási központot. Néhány éve egy bennszülött vezeti. A tanárok között bennszülöttek és külföldiek is vannak. A hallgatók választhatnak a három, vagy a négy­éves képzés között, melynek végén oklevelet kapnak vagy teológiai diplomát szereznek.

 

Oswald P. Sichula 25 éves, 1999 januárjában kezdte el tanulmányait. Így ír: „Már tanulmányaim előtt is szolgáltam a ndolai baptista gyüle­kezetben. A gyülekezet akkor még gyerekcipőben járt, és az egyetlen összejövetel a vasárnapi istentisztelet volt, melyre kevesen jártunk. De Isten segítségével elindult a rendsze­res bibliaóra, ifjúsági óra, gyermek­óra, asszonyóra és imaóra. Meglát­tam, mi mindent lehetne és kellene még tenni, de erre nem éreztem al­kalmasnak magamat. A gyülekezet vezetőségével beszéltem erről, ők azt ajánlották, hogy jelentkezzem a TCCA-ra. Felvettek, és a Liebenzelli Misszió támogat a tandíjfizetésben.

Számos ember él itt, akiknek szük­ségük lenne bibliaismereti képzésre. Szeretném, ha minél többet tudnék itt tanulni, hogy azt majd továbbad­hassam, és ezzel is építhessem a gyülekezetet.”

 

Lawrence Lama 29 éves, 1996 óta tanul a TCCA-ban: „1992-ben hívott el Isten a főállású szolgálatba, ekkor lettem gyülekezetünk vezetője. De sem a gyülekezetnek, sem nekem nem lett volna pénzem a tandíjra. Később jelentkezhettem a TCCA-ra, de csak azért tudtam elkezdeni a tanulást, mert a Liebenzelli Misszió fizeti a taníttatásomat. Tanulmá­nyaim alatt hétvégenként különböző gyülekezetekben segítettem, és bele­kóstoltam a misszióba. Később lel­készként szeretnék szolgálni.”

 

Stephen J. Mtine 26 éves, Oswald Sichula osztálytársa: „1993-ban tér­tem meg, azóta vágytam arra, hogy tanulmányozzam komolyan a Bib­liát. A személyesen megtapasztalt szabadítás és megújulás azt a vágyat keltette fel bennem, hogy ezt sokak­kal megosszam, akik még nem hal­lottak róla. 1999-ben kezdtem el itt tanulni, és már egy év eltelte után az az érzésem, hogy sok segítséget kaptam a Biblia és a keresztyén hit jobb megértéséhez. Könnyebben tudok így felkészülni a gyülekezeti szolgálatra. A hangsúlyt a valláspe­dagógiára és a missziológiára szeret­ném helyezni, és remélem, hogy hozzá tudok majd járulni ahhoz, hogy a zambiai egyházban szilárd alapokon álljon az evangélium hir­detése.

 

Paul Sakala 26 éves, ez év decem­ber végén fejezi be tanulmányait. „Eleinte elutasítottam a főállású szolgálatra tett javaslatokat, mert újonnan megtértként még bizonyta­lan voltam. De idővel mégis meg­pályáztam egy ösztöndíjat a TCCA-n. Itt óriási segítséget kapok jövő­beni lelkészi feladataim ellátásához. Az a vágyam, hogy minden erőmmel segítsek a zambiai keresztyéneknek Krisztus követésében. Imádkozzanak velünk, hogy az Úr küldjön munká­sokat az Ő aratásába!”

 

Rainer Grossmann

gazdasági igazgató


 

Ede és Gyöngyvér Luz írja Ecuadorból

 


„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bán­kódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük” (1Thessz 4,13).

 

Ez az igevers az utóbbi időben gyakran a fülembe cseng, és kihívást jelent a számomra, hogy ne hagyjam, hogy a mindennapos problémák és szükségek fogva tartsanak. Felszólít arra is, hogy szilárdan legyünk abban a tudatban, hogy Jézus él, és vele együtt mi is. Ez persze nem mindig könnyű, és nem mindig egyfor­mán valósul meg. De enélkül a re­ményteljes jövőkép nélkül az éle­tünk minden területe meginog, és a pénz, az egészség, a munka­hely, az elismerés rossz helyen állnak az értékrendünkben. Hogyha az­tán ezek hiányoznak, vagy nem a kívánt mértékben vannak jelen, akkor az öröm mellett a reményt is elveszítjük. Kívánságaink és cse­lekedeteink csak ezekre irá­nyulnak, ahelyett, hogy az Isten­nel való közösségre irányulnának.

Azt kívánjuk Nektek, hogy ez a reménység számotokra is ugya­núgy kihívást jelentsen, mint számunkra. Legyetek mindig tudatá­ban, hogy ez az élet még nem min­den, hanem van ennél több is! És így a valóban fontos dolgokkal foglal­kozzunk, a többit pedig merjük elen­gedni.

 

Kedves Barátaink,

Az első ecuadori húsvétunk egé­szen más, mint Németországban szokott lenni. Kisebb a felhajtás, nincsenek tojások és húsvéti nyuszik. Az emberek özönlenek a katolikus templomokba. Ezt látva szomorúak vagyunk, mert ott nem a Jézus Krisztus kegyelméről szóló evangé­liumot hallják.

A mi gyülekezeteinkben tejesen egyszerű módon hangzik az élet­mentő evangélium, és az emberek meg is értik azt. Minden gyülekezet­ben bemutattuk a Jézus-filmet, ame­lyet a falusi templomok ablakán keresztül kintről is sokan néztek, mert már nem fértek be. A filmvetí­tés itt nagyon jó módszernek tűnik arra, hogy elérjük az embereket.

Szeretnénk, ha minél hamarabb el­sajátítanánk a spanyol nyelvet, hogy még jobban be tudjunk kapcsolódni a szolgálatba. Imádkozzatok ezért, kérünk. A feladataink is egyre na­gyobbak lesznek, Gyöngyivel hama­rosan bekapcsolódunk egy utcagye­rekek közti misszióba, aminek már előre örülünk.

Sokat várunk és sokat kérünk Is­tentől. Imádkozzatok továbbra is a szolgálatainkért, és köszönjük a tá­mogatásokat!

 

Dios te bendiga!

Isten áldjon!

 

Ede & Gyöngyi & Mirjam


Fel

 

 

Ecuadori helyzetkép

 


Majdnem egyéves építkezés után felszenteltük templomunkat Atu­n­ta­quiban. A háromórás istentiszteletre és az azt követő ebédre 250 vendég jött. A templomépítés lezárult, de a gyülekezetépítés folytatódik. Jelen­leg negyven gyülekezeti tagot szám­lálunk, akik közül többen mun­ka­társaink is. Örülünk, hogy a vasár­napi istentiszteleteken újra és újra feltűnik egy-egy új arc. A gyerekek­nek és a fiataloknak külön program­juk van, vasárnap délután a fiatalok összejönnek Bibliát tanulmányozni és játszani. Rendeznek különleges alkalmakat is, amelyekre barátaikat is meghívják. A legutóbbi grillezésre 28-an jöttek el.

Sajnos problémák is adódnak a munkatársak között, az egymással való kapcsolat terén. Segítenünk kell nekik, hogy a konfliktusokat helye­sen kezeljék, és közösen próbálják megoldani, ahelyett, hogy elcsüg­gednének.

Az ibarrai bibliaiskolában az alap­fokú tanfolyamra 30 új diák jelent­kezett. Bibliaiskolánk lassan, de biztosan irányadóvá válik teológiai kérdésekben.

A politikai helyzet nyugtalanítja az ecuadoriakat. Az infláció 60 %-os, az árak rohamosan nőnek, a bérek pedig változatlanok. Nagy a valószí­nűsége annak, hogy ismét tüntetések, sztrájkok és úttorlaszok lesznek.

 
 


Martin és Birgit Englert

Ecuador


Fel

 

Egy kis benini faluban

 


Október végén esett utoljára eső. A száraz időszak áprilisig, vagy máju­sig tart, közben pedig a „harmattan” fúj, a sivatagi szél, amely finom ho­mokot fúj ide a Szaharából. Ez a finom homok mindenhova lerakódik, és irritálja az ember orrát. Nappal 30 °C fölött van a hőmérséklet, éjjel 15 °C-ig lehűl. Bérémbéké a Szavannán fekszik. A magas őserdei fű könnyen gyullad, nemrégen egészen a háza­mig égett, ami igencsak félelmetes volt. A házam körül hat méteres kör­zetben azonban rövidre volt vágva a fű, így könnyen el tudtuk fojtani a tüzet. Ezekben a napokban éjszakán­ként gyakran látni egy-egy sárgás-vö­rösen világító dombot, vagy hal­lani a tűz pattogását.

A kórházban mindig új kihívások állnak előttem: jelenleg tífuszos és agyhártyagyulladásos betegeink van­nak, sokan jönnek mérgeskígyó-ma­rással, és sokan meghalnak kö­zülük a gyógyszer és a vérátömlesz­tés elle­nére is.

A betegek többsége több törzsi nyelvet is beszél, de franciául nem. Azért, hogy velük is tudjak beszélni, elkezdtem fulfuldéul tanulni, amely egy a negyven beszélt nyelv közül az országban. Gyakran jönnek fulani-asszonyok hozzám szülni, akikkel szeretnék személyesen tudni be­szélni, nem csak tolmácson keresz­tül. Sajnos, lassan haladok csak a nyelvtanulásban, de néhány mondat már birtokomban van, ami nagy se­gítség.

Egy kedves fulani-házaspár nem­régen meghívott egy 15 km-re fekvő faluba látogatásra, mert ott néhányan már többször kérték, hogy beszélje­nek nekik az élő Istenről. Szinte egyikük sem tud olvasni, és nincs is még lefordítva a Biblia az ő nyelvjá­rásukra. Ebbe a faluba azonban nem lehet autóval, vagy motorkerékpárral eljutni, mert csak egy nagyon rossz földút vezet oda. Bicikliket kölcsö­nöztünk (na nem Mountainbike-okat, hanem rozoga régi drótszamarakat. A feleség már régen nem biciklizett, ezért kilenc hónapos kisfiát rám bízta. A kicsi igen jól érezte magát a hátamon. Az édesanyja biciklije azonban hamar defektet kapott, így azt le kellett tenni az egyik faluban. A férj biciklijének csomagtartóján folytatta így az utazást. Két órával később megérkeztünk a faluba. Már vártak ránk az emberek. A hosszas köszöntés után asztal mellé ültettek. Nagyon figyeltek arra, hogy a „bature” (fehér) eleget egyen.

 
 


Ezután lejátszottunk nekik kazettá­ról egy igehirdetést. Figyelmesen hallgatták, a végén pedig sokat kér­deztek. Két asszony, akik szerették volna befogadni Jézust, érdeklődtek az imádság felől. Örültek, amikor megtudták, hogy a nagy Isten meg­hallgatja őket, szereti őket, és sze­mélyesen foglalkozik velük.

Mielőtt teljesen besötétedett volna, hazaindultunk, és megígértük nekik, hogy még eljövünk.

Amióta itt élek, egyre inkább tu­datosul bennem, micsoda kiváltság az, ha az ember tud írni és olvasni, és ha van nagy választéka irodalomból. Ennek a falunak a lakói csak ritkán hallhatnak Jézusról, pedig vágya­koznak rá.

 

 

Regine Breuninger

Bénin


Fel

 

Pintér Krisztina beszámolója a liebenzelli bibliaiskola negyedik, gyakorlati évéről

Fel

 

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1,7).

 


Amikor 1999 májusában egy rö­vid látogatást tettem Herrenberg gyüle­kezetében, még nem tudtam ponto­san, mi is lesz a feladatom, szolgá­latom ezen a helyen. Egyet éreztem csak ott belül a szívem legmélyén, hogy Jézus Krisztust szeretném éle­tem, szolgálatom kö­zéppontjába állítani, Őróla beszélni és Őt továb­badni az itt élő embe­reknek, gyer­mekeknek, időseknek egyaránt.

 

Herrenberg gyülekezetéhez még hét szórványgyülekezet tartozik. Egy lelkészházaspár és egy gyüle­kezeti diakónus, aki egyben az én főnököm is, látják el a gyülekeze­tekben folyó szolgálatokat.

Maga a város, Herrenberg, nem messze fekszik Bad Liebenzelltől (28 km-re), a Fekete erdő határvo­nalán. Számomra új volt az itteni, városi emberek mentalitása, de ma már nagyon szeretem a közöttük való munkát.

 

Természetesen az első hónapok­ban – szeptembertől decemberig – sok minden új dolgot kellett megta­nul­nom. A sok új arcot, új nevet emlé­kezetembe vésni, s átültetni a gya­korlatba azt, amit három év alatt megtanultam. Karácsony óta azon­ban egyre nagyobb az örömöm, hogy itt lehetek. Szolgálatom kö­zéppont­jában a gyermekek és az asszonyok közötti munka áll.

Három gyermekcsoportom van há­rom gyülekezetben, azon kívül tini- és ifjúsági órák, asszonyórák és ha­vonta egyszer reggelivel össze­kötött előadás fiatal anyáknak, asszonyok­nak. Gyakorlati évemhez, iskolai végzettségemhez az igehir­detés is hozzátartozik. Nagy örö­möm van abban, hogy Isten üzene­tét tovább­adhatom, bár a felkészülés német nyelven sok időbe és erőbe kerül. Olyan jó mégis átélni, hogy aki má­sokat felüdít, maga is felüdül. Isten pedig megáldja ezeket a felké­szülési órákat, hála legyen érte Néki!

 

Ami még nagyon fontos szá­momra, az az imaközösség. Minden szerdán reggel hat órától fél nyolcig találkozunk fiatalokkal, együtt olva­sunk Igét, imádkozunk, reggelizünk. Ezek a korai órák már sok áldást adtak az életünkben, és ha nem is könnyű ilyen korán felkelni, mégis érdemes! Péntek reggelenként az idősebb testvérekkel imádkozunk, s ez az imaközösség is újra megtaní­tott valamire: együtt hordozni a terheket, továbbadni az imatémákat, elmon­dani egymásnak az örömöket, a problémákat. Óriási erőforrása ez a hívő közösségnek, s ezért imád­kozni csodálatos eszköz és hatalmas erő Isten munkamezején.

 

A fent említett Ige nagyon sokat jelent nekem már hónapok óta. Sok­szor gondolok félelemmel és szo­ron­gással arra, vajon mi lesz holnap, hogyan fogok tudni kiállni sok em­ber elé, és igehirdetést, előadást tar­tani. Ez az Ige azonban, amit Isten a szívemre helyezett, és legalább há­romszor-négyszer megismételt, mint valami világító szövétnek ragyogja be az utamat. Mert nem a félelem­nek lelkét adta Ő, hanem a Szentlel­ket, amely Istennek a lelke, Aki Jézus Krisztus maga. Jézus az, Aki bátor­ságot ad, Aki a szavakat, ötle­teket adja, Ő az, Aki szeretetet ad mások iránt, Aki vezet és minden­nap mel­lettünk áll. Ezt átélni nagy-nagy öröme az életemnek.

 

Két héttel ezelőtt gyermekeket hí­vogattunk a környékről. Meghívó­kat készítettünk a gyermekórára járó gyerekekkel együtt, új éneket gya­ko­roltunk be, s házról házra járva hívo­gattunk. Isten hat új gyermek­kel ajándékozta meg körünket.

Egy másik nagy örömöm még az, hogy sok magyar él itt a városban. Természetesen nem tudok minden­kit meglátogatni, de Isten már elő­készí­tett találkozásokat, létrehozott kap­csolatokat, amiért hálás a szí­vem. Kérem, imádkozzanak ezekért a magyar testvérekért, különösen a Horinka házaspárért.

Egy vágyam van csak, mint aho­gyan egy német ének is mondja:

„Herr, mein ganzes Leben

Soll Dir Ehre geben

Gib dazu Segen!”

„Uram, egész életem hadd szol­gáljon a Te dicsőségedre, add hozzá áldásodat!”

 

Szeretném megköszönni a Testvé­reknek pénzbeli adományaikat s imádkozó, hűséges szívüket! Az Úr Jézus áldja meg életüket, szolgálatu­kat, imádságukat!

Testvéri szívvel

 

Pintér Krisztina


 

 

 

Fel

 

Ápolónőként Zambiában

 


Ápolástani ismeretekből kellett vizsgáznom Lusakában, ami éppen arra az időszakra esett, amikor egés­zségileg igen gyenge voltam. Tud­tam ugyan nagyjából, hogy mik a követelmények, mégsem sikerült a vizsgám, amiben szerepet játszott az is, hogy a tételek egy részét nem angolul, hanem spanyolul kaptam.

Májusban hívatlan vendéget talál­tam a házamban: egy mérges kobrát, amely a hűtőládám mögé bújt. Iszo­nyatosan megijedtem, mert nem sokkal korábban fél méterre sem voltam tőle. Három afrikai munkás sietett segítségemre, akik kihúzták a kobrát a hűtő mögül és megölték. Nagyon örültek ennek a sikeres mű­veletnek, nekem viszont még sok időre volt szükségem, hogy feldol­gozzam ezt az élményt.

Július 20-án vissza kellett utaznom Németországba, mert áprilisban ma­láriás lettem, és nem javult az álla­potom. Folyamatosan gyomor- és bélpanaszaim voltak, ehhez jött egy idő után az álmatlanság és az erős migrén. Németországban aztán ala­pos vizsgálatok után megállapították, hogy nem veszélyes a betegségem.

Október elején egy hétig Francia­országban voltam egy misszionárius-üdülőben, ahol otthon tartózkodó misszionáriusok üdülhetnek, lel­ki­gon­dozásban részesülhetnek, megbe­szélhetik élményeiket, ta­pasztalatai­kat és feldolgozhatják azokat. Ez a hét sokat segített ne­kem.

Németországba visszatérve a Misszió vezetői megkérdezték tőlem, hogy kész lennék-e arra, hogy a to­vábbiakban ne ugyanott dolgoz­zam, ahol eddig, hanem Mungwiban (Észak-Zambia). Előtte pedig egy fél évre Esther Blümellel együtt Mala­wiba mennék, hogy különböző AIDS-programokat tanulmányoz­zunk. Ezután mennénk mindketten Mungwiba, ahol a Liebenzelli Misszió kórházat működtet.

Remélem, és azért imádkozom, hogy Isten készítse elő ezt az utat. Nem tudom, mi vár ránk, és mit vár­nak tőlünk. Csak azt tudom, hogy „azoknak, akik Istent szeretik min­den javukra van” (Róm 8,28).

Köszönöm, ha imádkoztok értem.

 

Beate Bodemer


Fel

 

 

A BUDDHIZMUSRÓL

 

Nem milliókról, hanem milliárdokról van szó.

 


A buddhizmus széles tömegek vallása, megvan a maga egészen sajátos vonzereje. Keleten éppúgy, mint Nyugaton, élénk érdeklődés mutatkozik lenyűgöző filozófiája iránt.

Habár az úgynevezett buddhista országokban széles tömegek vallása, a buddhizmus mégis legmélyebb lényege szerint a világtól való visszavonulásra bátorít. Ezért talá­lunk buddhista közösségeket Ázsia elhagyatott helyein is. Alig ismert buddhista népcsoportok erélyesen ellenállnak minden kívülről jövő befolyásnak. Ezért nem jutott el még sokukhoz az örömhír. Ezek az embe­rek nemcsak földrajzilag és vallási­lag élnek elszigetelten, hanem nyel­vileg, kulturálisan, etnikailag és szo­ciológiailag is külön állnak, és egé­szen más a világnézetük. Ezeket az akadályokat csak úgy lehet legyőzni, ha mélységükben értik meg őket azok, akik ezekhez a népekhez el akarják vinni az evangéliumot.

A statisztikai adatok alaposabb vizsgálatánál kiderül, hogy a budd­hista népcsoportok azokhoz tartoz­nak, akiket a legnehezebben lehet elérni. Ha ehhez még figyelembe vesszük a buddhista társadalmak mély lelki nyomorúságát, nyilván­való lesz, hogy az evangélium hir­detése közöttük rendkívüli kihívást jelent a hívő keresztyéneknek, bár­mely országban is élnek.  Eltekintve attól, hogy szükséges az ottani embe­rek megismerése és a kultúrájukhoz való alkalmazkodás, úgy látom, hogy a buddhisták közötti szolgálat min­denek előtt lelki/szellemi harc.

 

Készek vagyunk-e imádkozni oda­szánt munkatársakért, akik készek az egy milliárd buddhista befolyás alatt álló emberhez menni? A világ összes misszionáriusainak csupán kis töre­déke dolgozik közöttük, a Tenge­rentúli Missziói Közösségből ez kereken 450 embert jelent. Csak akkor fog hatni ezekre az emberekre az általunk hirdetett üzenet, ha a misszionáriusok és a helyben élő keresztyének mélyen és bensősége­sen szeretik Jézus Krisztust, és a Szentlélektől való függés mutatkozik meg életükben, mely nagyobb, mint a buddhisták buzgósága a saját vallá­suk iránt. A buddhisták között szol­gáló misszionáriusoknak készen kell lenniük arra, hogy az emberek lelki szükségeivel foglalkozzanak, és ne ragaszkodjanak annyira a progra­mokhoz. Ez nem csak nagy rugal­masságot követel, hanem elsősorban és mindenek előtt mély szeretetet az emberek iránt, akiknek szolgálni szeretnének. Kell, hogy legyen látá­suk arról, hogy mi Isten célja a buddhistákkal, legyenek perspektí­váik a gyakorlati eljárásmódokra, az egész ügyet imádsággal támogassák, mély készség legyen a szolgálatra, kitartásuk és készségük a másokkal való együttműködésre.

 

A buddhizmus a mindennapi életben

Amikor Thaiföldre érkeztem, meglepett az emberekben mélyen gyökerező szellemhit és babonaság. Vannak szellem-médiumok, akiknek látomásaik vannak vagy, átkokat mondanak és nyomorékká válást, balesetet és halált okozhatnak.

A szellemek segíthetnek is: egy kétségbeesett asszony a lottón mil­liós nyereményre tesz szert.

Ez a hit egészen gyakorlatias is: Egyszer ott ültem nyelvtanárnőmnél, miközben ötéves unokahúga majd­nem lehetetlenné tette a tanulást. „Uhhh, látom, hogy jön a nagymama szelleme!” – mondta a kicsinek. A kislány az ijedtségtől elsápadva el­futott. A délután további részében nyugalmunk volt. Nem értettem, hogy hogyan megy mindez együtt.

 

Talán segít, ha tudjuk, hogy a thaiok eredetileg tisztán animisták voltak (szellemekben hittek). A 13. században a király követeket küldött különböző népekhez, hogy tőlük más vallások képviselőit Thaiföldre meg­hívja. Így érkezett Kambodzsából a brahmanizmus és Sri Lankából a buddhizmus. Mindkettőt ráborították az animizmusra. Így keletkezett eb­ből a három áramlatból a thaiföldi buddhizmus, amit nyugati logikával nem lehet összeegyeztetni.

 

Valaki ezt így magyarázta:

Azok az emberek, akiknek jó kar­májuk van, pl. a tanult emberek, Buddha filozófiája szerint élhetnek. A brahmanizmus hozta a sok istent, és ezzel kitöltötte a filozófia légüres terét.

Ezzel szemben, akinek kevésbé jó a karmája és ezért sok problémával küszködik, szüksége van jósokra és szellemekre.

 

Bárhogyan állnak is a dolgok, ne­kem sok gondot okoz ez a keveredés. Miért?

Csak néhány példát sorolok fel:

* Logikával és érvekkel egy lépést sem lehet előrejutni

* Az igazság nem érték, ezért nem is keresik az igazságot; minden vi­szonylagos és mindenre van egy kis hely.

* Ha nincs igazság, akkor bűn sem létezhet – ahol nincs bűn, nem kell bűnbocsánat sem!

* Ha annyi mindent a karmával – vagy éppenséggel a szellemekkel és azok bosszújával – lehet megmagya­rázni, akkor sem az igazságosság, sem a személyes felelősségtudat nem jön számításba, ami etikai és erkölcsi téren (pl. AIDS) katasztrofális ha­tású.

* Ha az emberek nem kapnak vá­laszt arra, hogy honnan jönnek és merre tartanak, és nincs tekintély, amely előtt egyszer számot kell adni, akkor az életnek nincs értéke.

Milyen nagy csoda, ha emberek itt Thaiföldön felismerik a Jézus Krisztussal járást, merik keresni a Megmentőt, és új emberekké lesz­nek. Ők világítanak a sötétségben.

 

Keletázsia milliói

(Tengerentúli Missziói Közösség lapja, 2000. 2. sz.)


Fel

 

Gyermekeknek

Mitől változott meg ennyire?

Trudi Kägi és Susanne Stoehr két misszionáriusnő, akik azért élnek Olaszországban, hogy az embereknek Jézus sze­retetéről beszéljenek. Ők jegyezték föl nektek a következő történetet.

 


Guiseppe és kisöccse nagyon meglepődött. Ilyesmi még nem tör­tént velük. Az ötéves Adriana, aki Guiseppét éppen az imént szemtele­nül arcul köpte, odajön és bocsánatot kér! Sőt még játszik is velük, mintha semmi sem történt volna. Mitől vál­tozott meg ennyire?

Adriana bosszankodott Guiseppe miatt, mert mást akart játszani, mint ő. Mérgében leköpte őt. A következő pillanatban azonban megijedt saját magától. Arcul köpni valakit – ez igazán borzasztó. Szomorúan fordult el barátaitól, és hazaszaladt. Alig néhány napja kérte az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívébe. És pont most történik ez! Lehetetlen, hogy megint bocsánatát kérje. Sírva ment oda édesanyjához: „Tudom, hogy nem volt helyes” – zokogott. „Gondolod, hogy az Úr Jézus mégegyszer meg tud nekem bocsátani?” – „Egészen biztosan megteheti”, – bátorította Adrianát. „Nemcsak egyszer, hanem mindig újra meg akar bocsátani ne­künk. Az a fontos, hogy igazán meg­bánjuk.” „Milyen jó” – sóhajtott Adriana. Megkönnyebbülten ment a szobájába és kérte Istent, hogy bo­csásson meg neki. Most már újra tudott örülni. És Guiseppe? Egy olí­vafa alatt ül és hunyorog a nap felé. „Mitől változott úgy meg?” – fontolgajta egyre. Lehet, hogy ez összefügg Jézussal? Ő és Adriana egy idő óta gyermekórára jár. Tet­szik nekik, hogy ott énekelnek, raj­zolnak és játszanak. A bibliai törté­netekből pedig megismerik az Úr Jézust. Guiseppe eddig csak a nevét ismerte.

Bim-bam, üt a toronyóra. Guiseppe számolja az ütéseket, „3, 4, 5". Aztán felugrik. Kezdődik a gyermekóra. Gyorsan kézenfogja kisöccsét és máris mennek. A tanítónő, miután elmondta a történetet, különös kér­dést tesz fel: „Ki szeretne most va­lamit mondani az Úr Jézusnak?” Guiseppe meghökken. Jézussal be­szélni, csak úgy egyszerűen? Nem, ezt nem meri megtenni. Adriana azonban, aki egészen elöl ül, feláll és imádkozik. „Milyen bátor!” – gon­dolja Guiseppe. „Csakugyan, mennyire megváltozott. Jézus ilyet tud tenni?” Most Guiseppe is össze­szedi bátorságát és imádkozik: „Kö­szönöm, Úr Jézus, hogy segíteni akarsz nekem, hogy osztálytársaim­mal már ne veszekedjek. És segíts, hogy jobban el tudjam készíteni a házi feladataimat. És köszönöm, hogy segítesz nekem, hogy Anyu­kámtól többé ne lopjak pénzt. Nél­küled, Úr Jézus, biztos, hogy képte­len vagyok erre!”

A gyermekóra után Guiseppe megvárja Adrianát. „Eljössz holnap megint játszani?” Adriana bólint: „Igazán nem haragszol már rám?” Guiseppe kezét nyújtja. „Én? Nem! – akkor holnap találkozunk!” Még egyszer megfordul utána és így kiált: „Most már tudom, mitől vál­toztál meg.”

 

Die Trommel ruft 2000. 71. szám (Deutsche Missions Gemeinschaft)


Fel

 

 

 

Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Alapítvány 1999 évi beszámolója

 

Számviteli beszámoló az 1999. évről    
     
Általános számviteli beszámoló    
Bevételek    
1. Maradvány 1998-ról 641 872.-  
2. 1999. évi bevétel 4 624 636.-  
3. Segély Liebenzellből Kárpátaljának 384 000.- Ft  
    5 650 508.- Ft
     
Kiadások    
1. Missziói jellegű kiadások 455 522.-  
2. Missziói anyagok (lap, szórólapok) 1 344 910.-  
3. Adminisztrációs költségek (kezelési, postai) 928 115.-  
4. Konferenciák, lelkigondozói hetek 1 453 445.-  
5. Segélyek Kárpátaljára 641 837.-  
6. A Liebenzelli Misszió támogatása 187 780.- Ft  
    5 011 609.- Ft
     
Maradvány    
(benne a Luz családnak még nem továbbított befizetések is) 638 899.- Ft  
     
Közhasznúsági jelentés    
Közcélú kiadások    
1. Oktatás, lelkigondozás 1 304 820.-  
2. Nyomdai költségek 1 011 535.-  
3. Árvízi segélyek Kárpátaljára 607 179.-  
4. A határon túli magyarság nyelvének megőrzésére (lapok, könyvek küldése) 332 078.-  
5. Alapítványi költségek (utazási költség, ügykezelés, posta) 1 131 037.-  
6 A Liebenzelli Misszió támogatása   187 780.- Ft
     
Összes közhasznúsági kiadás: 4 574 429.- Ft  

 

 

 

 

 

Külmissziói Híradó - a Liebenzelli Misszió Molnár Mária Külmissziói Alapítvány lapja
Megjelenik évi hat számban
Az újságot térítésmentesen küldjük, hasonlóképpen – kérésre – a német nyelvű liebenzelli missziói lapokat is.
(Mission Weltweit és Missionsglocke gyermeklap).

A Külmissziói Híradót a misszióra szánt adományokból tartjuk fenn, és állítjuk elő.
Gondoljunk azokra is, akik a környező országokban szívesen olvassák, de nem tudják adományukkal támogatni a lapunkat.
Felelős kiadó: Asztalos Zoltán, 4200 Hajdúszoboszló, Csokonai u. 32. Tel.: (06-52) 363-812

Főszerkesztő: Előd Erika, 1022 Budapest Bimbó út 52. Tel.: (06-1) 326-54-94 E-mail: elode@elender.hu

Szerkeszti munkatársi közösség.

Internet: http://kulmisszio.tripod.com

Készült a Nyomtató '95 Bt nyomdájában, Debrecen

 

 

Nyitólap Híradóválaszték E-mail Linkek Galéria A Misszióról