HíRADÓ
KÜLMISSZIÓI
HíRADÓ
A LIEBENZELLI MISSZIÓ - MOLNÁR MÁRIA KÜLMISSZIÓI ALAPíTVÁNY LAPJA
VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1999. Június
Tartalom:
Százéves a Liebenzelli misszió
Kedves Testvéreim!
Épül a Sombo-klinika Burundiban
Biblia és bozótvágó kés
Missziós hetek Normandiában
A kereszt jelentése(i) Franciaországban
A kereszt jelentése(i) Eucadorban
Egy jelentős írásjel
Mongólia - hosszú az út a szabadságig
"Emlékezzetek meg a foglyokról, mint
fogolytársak!" Zsid. 13:3.
Missziói központ Grúziában
A MISSZIÓ BIBLIAI ALAPJAI 9.
Hírek a világ minden részéről
Hírek a Liebenzelli Misszió területeiről
GYERMEKEKNEK
A Liebenzelli Misszió mártírjai
Százéves a Liebenzelli Misszió
A kínai misszió
A Liebenzelli Misszió a Kínában folyó missziói munka egyik gyümölcse. A második világháború végéig nevében is hordozta azt, hogy szövetségben van a Kína-Belföldi Misszióval.
Ezért 1900-ban az első misszionáriusokat Kínába küldték ki, ahol rettenetes állapotok uralkodtak. Két nagy párt között folyt a harc: az anyacsászárnő pártja gyűlölte az idegeneket, a másik párt a fiatal császár vezetésével szeretett volna nyitni külföld felé. Ezen a nyáron tört ki az ún. “bokszerlázadás” az országban tartózkodó idegenek ellen. Ezekben a rettenetes időkben 189 misszionárius és 49 ezer kínai keresztyén esett áldozatul a háborúskodásnak.
Ilyen körülmények közé érkeztek az első liebenzelli misszionáriusok. Abban az időben Sansi tartományt Kína “mártírtartományának” nevezték. Itt volt a legkegyetlenebb üldöztetés, a mandarin vezetése alatt. Egy szemtanú elbeszélte, hogy egy alkalommal mintegy 60 keresztyént tereltek össze egy udvarba a mandarin elé, hogy lemészárolják őket. Egyikük sem könyörgött kegyelemért, életben maradásért. Arcuk ragyogott, és békességgel várták sorsuk beteljesedését. Ekkor egy 13 éves kislány lépett elő, aki egy misszionárius leánya volt, bátran szembeállt a kegyetlen mandarinnal és megkérdezte: “Miért akarsz minket megölni, hiszen ezek az emberek orvosok, ápolók, népedet gyógyítják… szeretik népedet és meg akarják menteni a pusztulástól… Ezért akarsz minket megölni?” A mandarint láthatóan mélyen érintették a leányka szavai, lehajtotta a fejét, de ebben a pillanatban az egyik katona egy csapással lefejezte a leányt, s ez jel volt a mészárlásra: mindenkit megöltek.
Ilyen és ehhez hasonló események gyakran előfordultak.
A Liebenzelli Misszió munkaterülete Hunan tartomány és annak fővárosa, Csangsa lett, ahol szintén nagyon nyugtalan volt a helyzet. A lázadások ellenére a munka egyre inkább virágzott. Kórház létesült és gyülekezet alakult. Megkezdődött a vakok közötti szolgálat is. 1905-ben Hudson Taylor is meglátogatta a missziói telepet.
1939-ben érte el a munka a tetőpontját: 21 missziói központ működött, 172 kisebb állomás, 189 helyen tartottak istentiszteleteket. 80 misszionárius munkálkodott a gyülekezetekben 202 kínai munkatárssal, a mintegy tízezer kínai keresztyén között. Hat orvos dolgozott két kórházban, de ezen kívül még mintegy húsz másik kórházat is támogattak. 1910-ben óriási éhínség sújtotta az országot, amelyért újra csak a külföldieket okolták és üldözték. Kiadták a parancsot, hogy minden misszionáriusnak el kell hagynia helyét, semmit sem vihetnek magukkal, csak az életüket menthetik. Ők megmenekültek, de minden elpusztult a rombolás és a gyújtogatás miatt. Az elkövetkező években újabb forradalom pusztított, majd kitört az Észak és Dél közötti polgárháború, amelyben az ellenfelek nemcsak egymást, hanem a külföldieket is irtották. Így a misszionáriusok mindig életveszélyben éltek. Mégis, dacolva a veszedelmekkel hirdették az evangéliumot, gyógyították a betegeket, és tanították a gyermekeket. 1926-tól a megalakuló és egyre erősödő kommunista párt uralma, majd a japán megszállás rettenetes korszaka következett.
1938 novemberében az idegen katonák legalább húsz helyen gyújtották fel Csangsa a városát, amely napokig égett. A kórház felszerelését összezúzták, s az égő, összeomló házak rengeteg embert maguk alá temettek. A mintegy 500 ezer lakosú város üszkös romhalmazzá vált, csupán a városon kívül levő missziói állomás menekült meg a lángoktól…
Mao Ce Tung győzelme után 1953-ban az utolsó liebenzelli misszionáriusnak is el kellett hagynia az országot.
Kína olyan volt a Liebenzelli Missziónak, mint egy gyöngyszem. Hiszen a
gyöngykagyló szenvedéséből születik a drágagyöngy. Így a
Misszió is a kínai misszionáriusok odaszánt életén,
áldozathozatalán és mártírhalálán keresztül kapta meg azt
a lelki arculatát, amely a Jézus Krisztus szava iránti engedelmességet jelenti. A kínai múlt az egyik
példa volt arra, hogyan lehet és kell betölteni Jézus
Krisztus missziói parancsát. Nagy vigasztalás az, hogy a
kommunista idők rettenetességeit úgy tudták a gyülekezetek
elhordozni, hogy visszagondoltak az odaszánt életű
misszionáriusokra. Istennek legyen hála, hogy a gyülekezetek a
folyamatos üldöztetések ellenére is növekedtek!
A kapcsolat Liebenzell és Kína között nem szakadt meg.
Többen meglátogatták a kínai testvéreket 1996 óta, így
megtekinthették az újra megnyílt pekingi teológiai
szemináriumot, ahol nem túl komfortos körülmények között a
diákok szorgalmasan készülnek jövendő szolgálatukra.
Sajnos, a nyolcvan jelentkezőből csak húszat vehetnek fel.
Csangsában is megnyitották a Bibliaiskolát. Mindez a missziói
munka gyümölcse Kínában.
Mao Ce Tung nézete szerint "az ország minden
keresztyénnel egy kínait veszített el". Ma egyre inkább
tudják, hogy minden keresztyénnel a bűnözők száma lesz
kevesebb. A még mindig fel-fellobbanó üldöztetések ellenére
gyorsan növekszik a kínai keresztyének száma.
Misszionáriusként nem mehet, és nem dolgozhat senki az
országban, de ha valaki más munkát végez, elnézik, ha
mellette a missziói tevékenységben is részt vesz.
A keresztyének számát ma Kínában közel 100 millióra
becsülik. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, mert sok
helyen ma is csak titokban jöhetnek össze. De az evangélium
ereje, a Krisztus beszéde hatalmasan munkálkodik közöttük.
Úgy tartják, hogy a Földön minden ötödik ember kínai. Ez
az óriási tömeg éhesen és szomjasan várja az élet vizének
adóját: Jézus Krisztust!
A Szerkesztőség
Szeretettel köszöntöm a Misszió Barátait az 1Korintus 12,27-tel: “Ti pedig a Krisztus teste vagytok!” Az emberi test titka az a tökéletes harmónia, amelyben a tagok (részek, szervek, sejtek) kiegészítik egymást. Amikor egy tag hiányzik, vagy megbomlik a test harmóniája, akkor van a baj. Ez lelkileg a misszióban is így van. A Krisztus testének vagyunk a részei, tagjai, ki-ki a maga helyén és szolgálati területén. Van, aki itthon végzi feladatát, imádkozik, és áldozatot hoz azokért, akik kint a missziói mezőkön szolgálnak. Mindegyik egyenrangú munka az Úr előtt.
A Krisztus-testben összetartozunk, tekintet nélkül a lakóhelyre, munkakörre, nyelvre, bőrszínre. Isten népe egy, mert a Krisztus-testhez tartozik! Ezért lehet és kell imádkozni, és áldozatot hozni a többiekért, akiket talán személyesen nem is ismerünk.
Ennek az összetartozásnak egyik kedves vonását láthattuk Fritz Urschitz misszionárius testvéremmel Kárpátalján, ahol egy héten át jártuk a gyülekezetek sorát. Volt olyan nap, amikor négy gyülekezetben is megfordultunk és előadásokat tartottunk. Mindenütt sokan hallgatták szomjas szívvel a szolgálatokat. Jártunk két cigánytemplomban is, ahol gyönyörködtünk a gyülekezet szép és lelkes éneklésében. A gyülekezet tagja itt is színültig megtöltötték a kis templomokat, és példás figyelemmel hallgatták a misszionárius előadását.
Jártunk olyan templomokban is, amelyet ősszel elöntött az árvíz. Talán csak évek múlva lesz nyilvánvaló mekkora kárt okozott az árvíz. A falak felnedvesedtek, a padlózat és a berendezés korhadni, vagy gombásodni kezdett, a penészszag mindenütt érezhető.
Az árvíz sújtotta falvakban alig lehet látni az újjáépítés nyomait. Sok helyen még csak az összeomlott épületek éktelenkedtek. Néhol már kezdik hordani a téglát. Mindenütt szervezetlenség látható. Az a nyomasztó gondolat lesz úrrá az ember szívén, hogy: vajon lesz-e télen fedél a családok feje fölött?
Kárpátalján nagyon sok pénz hiányzik, szintúgy a munkák jó szervezettsége! Várják hazánkból is azokat, akik szakértői vagy kétkezi munkájukkal tudnának segíteni az építkezésekben.
Pünkösd után volt Svájcban a Nemzetközi Liebenzelli Misszió vezetőségének ülésezése. Ezen vették fel a magyarországi munkaágat a tagok közé.
Augusztus közepétől – ha az Úr is úgy akarja – itthon lesz a Luz házaspár Mirjam nevű kislányukkal, – aki pünkösdkor született – és missziói körutat tesznek. Augusztus 15-én a Nyíregyházán tartandó csendesnapon is beszámolnak missziói munkájukról.
Imádkozzunk érettük, készülődésükért, jövendő szolgálatukért és azért, hogy legyen olyan, imádkozó missziói háttér, amely áldozathozatallal is segíti őket. Ez legegyszerűbben a Liebenzelli Misszión, illetve a Molnár Mária Külmissziói Alapítványon keresztül történhet.
Áldjuk Urunkat, hogy a Liebenzelli Misszió magyarországi munkája egyre bővül, amellyel együtt felelősségünk is egyre nagyobb lesz. Urunk adjon még több odaszánt, szolgálni vágyó szívet!
Testvéri szeretettel köszöntöm lapunk kedves olvasóit
Asztalos Zoltán
Épül a Sombo-klinika Burundiban
Egy nagy kamion áll meg a telkünk előtt. Miután kinyitjuk a kaput, a sofőr behajt az udvarunkra. Néhány bennszülött kíváncsian áll meg a kapuban, nehogy lemaradjon valamiről, ami a “bacunguknál”, a fehéreknél történik. A kamionból három férfi száll ki. Egyiküket már ismerjük: Deot, az állatorvost, aki jelenleg azért felelős, hogy homok és kavics jusson el megfelelő mennyiségben és időben az építkezésre. Az üzemanyagot a mi kertünkben elhelyezett 200 literes gázolajtartályból kapja. A Burundit sújtó embargó miatt üzemanyagot csak kiadagolva, vagy horribilis áron lehet kapni. A homoknak és kavicsnak viszont folyamatosan el kell jutnia Sombóba, hogy az egészségügyi központ építése haladhasson.
Sombóból a legközelebbi orvosig másfél órás gyalogutat kell megtenni dombokon keresztül – feltéve, ha egészséges az ember, és tud járni. Mivel ott sem tudnak mindig teljes orvosi ellátást adni, sokan még egyszer ekkora távolságot is megtesznek, hogy egy keresztyén kórházba eljussanak. Természetesen sokkal tovább tart az út, ha a beteget valakinek a hátán kell vinnie. Járnak ugyan buszok a fővárosba, Bujumburába, ám ez egy munkás heti bérébe kerül, így ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Azonban nem csak a nagy távolságok miatt van szükség Sombóban az egészségügyi központra, hanem azért is, mert az egészségügyi munka óriási lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét továbbadjuk másoknak.
Amikor 1997 novemberében Burundiba érkeztünk, akkor kellett volna befejeződnie a vízellátás előkészítésének, és elkezdődnie az építkezésnek. Ám hétről hétre halogatták a munkát, és rá kellett döbbennünk, hogy Afrikában a “holnap” kifejezést nagyon rugalmasan értelmezik.
Mikor 1998 júliusának elején mégis megkezdődtek az építkezési munkák, nem győztünk csodálkozni, mennyire lelkesen dolgoztak és dolgoznak a mai napig is a mérnökök, építésvezetők, mesterek és munkások, még az éjjeliőrök is. Nemrég egy tábla is látható az építkezés mellett, amelyen a támogatók névsora olvasható:
Azt reméljük, és azért imádkozunk, hogy továbbra is ilyen jól haladjon az építkezés, és 1999 nyarára megnyithassuk a központot.
Helge Hartmann
Feleségével, Christianevel 1997 novembere óta tartózkodik Burundiban. A nyelvtanulás után 1999 januárjában két gyermekükkel gyülekezeti mindketten szolgálatba álltak.
A mánuszi Molnár Mária Bibliaiskolában a Biblia és a bozótvágó kés az alapfelszereléshez tartozik. A Biblia a tanításhoz és a személyes épüléshez kell, a bozótvágó kés pedig a gyakorlati feladatok megoldásához. A bozótvágó késsel füvet nyírunk, fát metszünk, kókuszdiót nyitunk fel, és tüzelőt aprítunk.
Reggel nem sokkal öt óra után kezdődik a nap a bibliaiskola hallgatóinak. Felkelés után azonnal fűnyírás következik, mert akkor még hűvös van. Ezután mosakodnak, reggeliznek, és csendesórát tartanak. Az oktatás két csoportban folyik: az egyik csoport kétéves képzésen, a másik négyévesen vesz részt. Összesen tizenhat hallgatónk van. A tanítás negyed kilenctől délig tart, a következő tantárgyakkal: bibliaismeret, hittan, bibliai könyvek magyarázata, egyháztörténet és angol nyelv. Délután vagy tanulunk, vagy dolgozunk, este is együtt vagyunk, közösen imádkozunk, éneklünk és tanulunk. Emellett többen még egy kis konyhakertet is művelnek, hogy változatosabbá tegyék az étrendjüket. Így napjaink tartalmasak, és gyorsan telnek.
Egészen különböző múlttal jönnek a hallgatók ide a bibliaiskolába. Vannak, akik tíz évig jártak előtte iskolába, és vannak, akik csak egészen rövid ideig. Képességeikhez és tehetségükhöz mérten vesznek részt a tanításon.
A bibliaiskola után a férfiak gyülekezeti lelkészként, a nők pedig gyülekezeti diakónusként dolgozhatnak.
A képzés alatt a hallgatók a környező falvakba járnak ki szolgálatra, ami jó alkalmat jelent nekik felkészülni a leendő munkájukra.
Nagy öröm számunkra, hogy együtt dolgozhatunk a hallgatókkal, segíthetünk nekik a Bibliát jobban megismerni és megérteni, valamint a gyakorlati dolgokban szóval és tettel a javukat munkálni!
Holger Totzeck
1993 óta élek Normandiában, és minden évben részt veszek a missziós heteken St. Aubinban. Ezeknek a heteknek az a céljuk, hogy Normandiában hirdettessék az evangélium. A környék evangéliumi gyülekezetei még kicsik, így ezek a missziói hetek a gyülekezeti tagok részére jelentenek bátorítást, megerősítést.
St. Lô-ban már tizenöten járnak rendszeresen az istentiszteletre. Nekem nagyon fontos az, hogy fiatalokkal lehetek együtt ezeken a heteken, mivel a mi kis St. Lô-i gyülekezetünkben nincs sok fiatal. Két éven keresztül vasárnaponként csak hatan jártunk ifjúsági órára, és sajnos, egy ideig misszionárius sem lakott városunkban. 1996 szeptembere óta azonban itt él Jean-Luc és Marianne Lefaivre, akiket a Liebenzelli Misszió svájci ága küldött ide.
Sokat imádkoztam azért, hogy Isten küldjön közénk néhány fiatalt. Azóta körülbelül nyolcan járunk a Lefaivre-ék által vezetett ifjúsági körre. Nagyon hálás vagyok ezért Istennek!
A nyaranta megrendezésre kerülő missziói heteken a német fiatalok részvétele segít a misszionáriusoknak a gyülekezetalapító munkában. Nekünk, ittenieknek, tudnunk kell, hogy imádkoznak értünk mások külföldön. Ugyanis a normandiai missziói munka csak az ő anyagi és imádságbeli támogatásukkal lehetséges.
Nagy bátorítást jelentett számomra az, amikor egyszer kaptam egy levelet, amelyben az állt, hogy német testvérek gondolnak ránk és imádkoznak értünk.
Azt szeretném a Testvérektől kérni, hogy imádkozzanak továbbra is értünk, mert “nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem fejedelemségek és hatalmasságok ellen”, vagyis a sötétség ura ellen.
Az Úr Jézus kegyelme maradjon a Testvérekkel!
Matthieu Rooney
A St. Lô-i gyülekezet tagja, jelenleg a rennesi egyetemen tanul.
A kereszt jelentése(i) Franciaországban
Franciaországban a kereszt nemcsak a prédikációkban fordul elő. Jelképezi a keresztény hitet és vallási ékszer is.
Van, aki azért hordja, hogy lássák, hogy ő vallásos. Van, aki kiteszi a szobája falára, hogy távol tartsa a gonoszt. Nehéz elmagyarázni nekik, hogy a kereszt nemcsak a vallásos emberekért van, hanem az egész világért.
Sok szervezet, amely vészhelyzetben segít, a keresztet használja jelképül: a vörös kereszt az egészségügyi szolgálatokat, a zöld kereszt a gyógyszertárakat, a kék kereszt az iszákosmentőket jelképezi. Így sokan hiszik azt, hogy a kereszt segélyszervezetek jelképe.
“A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” 1Kor 1,18
Sokaknak nem világos a kereszt jelentése: Húsvéthoz kapcsolódik, vagy Jézus halálához? Egy szent ember halt meg rajta? Mi a jelentősége a XX. században?
A kereszt Jézus halálra emlékeztet bennünket, és arra, hogy ezáltal új életet ad nekünk. Jézus a halála után fel is támadt, így újjászülethetünk és megszabadulhatunk bűneinktől. Ahhoz, hogy megértsük a kereszt jelentését, be kell látnunk, hogy bűnösök vagyunk.
Ez esik nehezükre a franciáknak. Inkább nem veszik figyelembe Isten létezését, vagy lekicsinyítik bűneiket.
“Miért nem segít nekem Isten?” – kérdezte tőlem valaki. Úgy gondolta az illető, hogy megérdemelné Isten jóindulatát. Elégedetlen Istennel, mert nem teszi meg, amire kéri. Régi életével azonban nem akar szakítani. Pedig ez az egyetlen út: a keskeny út.
Jézus szeretetére kell irányítanunk a figyelmet, amit Ő a kereszten mutatott meg.
Jean-Daniel Koog
Feleségével és három gyermekével 1997-ben utazott ki Franciaországba a Liebenzelli Misszió svájci ágának kiküldésében.
A kereszt jelentése(i) Ecuadorban
Mielőtt az ember a kereszt mai ecuadori jelentését megvizsgálná, ismernie kell Latin-Amerika gyarmatosításának történetét. A XVI. században a dél-amerikai indián törzseket a spanyolok kényszerítették a katolikus vallás felvételére. Két választásuk volt: vagy áttérnek, vagy meghalnak. A kereszt így nemcsak vallási, hanem politikai jelkép is lett. Ez a magyarázata annak, hogy ma az ország 93%-a katolikusnak mondja magát.
Az inkvizíció után a kereszt az elnyomás elleni küzdelem jelképe lett: egy megkeseredett, de meg nem fáradott, a szabadságért folytatott küzdelmet jelképezett.
Ám a mindennapokban már nem áll a figyelem középpontjában a kereszt, inkább a babonaságokban való hithez tartozik. A keresztnek, mint isteni kegyelemnek a tiszteletét azért tartják fontosnak, mert hitük szerint ez megment a balszerencsétől és a büntetéstől. Ezért vetnek keresztet magukra a szentek szobrai előtt. Ám a kegyelem, amit a golgotai kereszt hirdet, sokak számára inkább elnyomónak, mintsem szabadítónak tűnik.
Mindez azonban megnyitja az emberek szívét a kereszt üzenetének hallgatására. Aki hallja a kereszt evangéliumát, és felismeri a szabadító kegyelmet, az megszereti a keresztet.
Ennek a hirdetése egy nagy lehetőség itt, Ecuadorban arra, hogy a megbocsátás valóságát tudassuk az emberekkel.
Meg kell szabadulniuk attól a nyomástól, hogy jótetteikkel kell magukat megszabadítaniuk.
Ecuadorban örömmel fogadják az emberek az evangéliumot. Gyakran látjuk, hogy meglepődik valaki, amikor megérti, hogy mit is jelent valójában a kereszt. Az ilyen ember számára a kereszt a szerető Istennel való találkozás és az ajándékba kapott szabadság és szabadítás jelképe lesz.
Gustavo Victoria
Argentínában született, feleségével, Barbarával és két gyermekükkel 1993 óta vannak Ecuadorban.
Egy kínai írásjel elmagyarázza, hogyan találhatunk Istenhez
“Jöjjetek én-hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én megnyugosztlak titeket.”
Aki ezt a mondatot egy kínai Bibliában olvassa, az egyúttal a magyarázatot is felismerheti, noha nem áll mellette semmiféle magyarázat, hanem a jel önmagát magyarázza a “jöjjetek” szó írásjelében (ejtsd: lai).
Ez az írásjel elmondja, hogyan mehetünk Istenhez.
1. kép: Ebben a jelben látható egy kereszt.
2-3. kép: Jobbról és balról egy-egy “ember” kerül mellé. Ugyanúgy, mint akkor, amikor Jézust keresztre feszítették: jobbról és balról egy-egy embert feszítettek mellette keresztre.
4. kép: Végül a keresztre egy “nagy ember” is felkerül. Azért mehetünk mi Istenhez, mert Jézus meghalt értünk.
Hogy lehetséges az, hogy ez a régi kínai írásjel ennyire megegyezik a bibliai kijelentéssel? Hiszen ezek az írásjelek állítólag jóval Jézus előtt keletkeztek! Talán Isten ebben is kijelentette magát, hogy később a keresztyéneknek legyen miről elindítani egy-egy beszélgetést kínaiakkal? Számos más írásjelnek is vannak kapcsolódó pontjai a Bibliával. Az egyik nyelvtanárnőm erre azt válaszolta, hogy az utóbbi kétezer évben befolyásolhatták esetleg nyugatról ezeket az írásjeleket.
Két év tajvani szolgálat után az a benyomásunk, hogy itt nagyon ritkán van szó a prédikációkban Jézus kereszthaláláról. Az énekekben viszont annál gyakrabban. Vajon a lelkészek félnek erről beszélni? A tajvani embereknek nagyon nehéz beismerniük, hogy bűnösök. Még nehezebb valakinek a szemébe mondani, hogy bűnös. A tajvaniak általában elégedettek önmagukkal, büszkék az erkölcsükre, amelyet Konfuciusztól tanultak. De ha Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy minket a bűneinktől megszabadítson, akkor a bűn valóban nagy probléma! És nekünk erről kell beszélnünk.
Pál az 1Kor 2,2-ben ezt írja: “Nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Ezzel a kijelentésével nem az volt a célja, hogy tetsszen az embereknek. Tisztában volt azzal, hogy ez “ugyan bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.”
Nemrégen az egyik istentiszteleten énekkel dicsértük Istent azért, mert Fia meghalt értünk. Az első sorban az ének közben letérdelt egy férfi, így fejezve ki háláját a Megfeszített Jézus iránt.
Uwe és Dorothee Brutzer
Uwe vegyészlaboráns, Dorothee tanítónő. A Liebenzelli Misszió bibliaiskolájának elvégzése után, 1996-tól Tajvanon a gyülekezeti munkában vesznek részt.
Mongólia – hosszú az út a szabadságig
1992. február 12-én született. Természetesen ma már nem kisgyerek! De hogy mindenben felnőttként cselekedjen? Ez túl nagy feladat számára, így néha hibázik is. Néha csak kis hibákat vét, máskor azonban nagyokat is, súlyos következményekkel.
A Mongol Köztársaságról van szó, a demokráciák közötti újszülöttről. Kétszázötven év kínai uralom után Mongólia a XX. század elején szovjet befolyás alá került. Ennek eredményeként 1924-ben a világ második kommunista állama lett. Majdnem hetven évvel később kivívta függetlenségét a közép-ázsiai ország, és 1992. február 12-én megszületett a Mongol Köztársaság.
A hetvenéves kommunista uralom bélyegét nem tudják máról holnapra lerázni magukról; nehéz egyszerre stabil piacgazdaságot felépíteni. Sok munkásnak két műszakot is kell egymás után dolgoznia. A lakosság egytizedének szüksége van élelmiszersegélyre, a gyermekek egynegyede pedig alultáplált. A börtönökben a fogvatartottak éhen halnak, mert az állam nem tudja őket ellátni. A beismerő vallomásokat legtöbbször éheztetéssel kényszerítik ki a vádlottakból – számolnak be emberjogi csoportok.
A kommunizmus szétrombolta a mongolok nemzeti identitását. Saját kultúráját keresve az ország az ősi vallási gyökerekhez nyúl vissza, a lámaizmusnak (a buddhizmus tibeti formája) és a szellemhitnek (sámánizmus és animizmus) így ma egyre több követője van. A felszabadulás utáni négy évben több mint száz lámaista templomot és kolostort építettek.
Az állam garantálja a vallásszabadságot, de egy törvénycikk hozzáteszi, hogy “a lámaizmus kapja meg az őt megillető helyet, hogy a mongol nép történelmi egysége és kultúrája megőriztessék”.
Emiatt a keresztyén hitet sem nyilvánosan, sem iskolákban nem szabad tanítani. Minden keresztyén megmozdulás csak egyházi épületekben történhet. A misszionáriusok zaklatásoknak és korlátozásoknak vannak kitéve. A Liebenzelli Misszió japán ága 1995 óta dolgozik Mongóliában. Mindhárom kiküldött munkatárs: Masatoshi Kijima lelkész és felesége Hiroko, valamint az egyedülálló Yoko Hyodo a fővárosi, ulánbátori Örök Fény Gyülekezetben szolgálnak.
Sabine Schulze
“Emlékezzetek
meg a foglyokról,
mint fogolytársak!” Zsid 13,3
Türkmenisztánban négy éve hangzik az evangélium. Mikor elkezdődött a munka, még nagyon kevés keresztyén volt. Hívő testvérek könyörögtek azért, hogy Isten munkálkodjon a türkmén nép között. Isten kegyelméből azóta sokan jutottak hitre. Mikor elindult az ébredés, a hatóság nyugtalankodni kezdett: elvették a keresztyén irodalmat, megakadályozták az istentiszteleteket. Most egyre erősebben dolgoznak azon, hogy megállítsák az ébredés továbbterjedését.
1998. december 18-án Sagiljdij Atakov igehirdetőt a titkosszolgálat elfogta. Felesége és a hívők tudják, hogy az elfogás oka a Jézus Krisztusban való hite.
Felesége így számol be a történtekről:
“Miután hitre jutottunk Jézusban, elkezdtek a hatóságok fenyegetni bennünket. Férjem teljesen megváltozott a megtérése után. Elkezdett engem szeretni, megbecsülni, megérteni, és öt gyermekünket istenfélelemben nevelni.
Tanulmányozta a Bibliát, és nekem is segített a lelki növekedésben. Voltak házi áhítataink, imádkoztunk, és énekkel dicsértük az Urat. Az életünk örömteli lett, nem is lehet szavakkal leírni: béke és nyugalom költözött be hozzánk.
Férjem elkezdte hirdetni az evangéliumot, kiment a piacra, és beszélt az embereknek Istenről. Sokan keresték fel őt az ország különböző pontjairól, hogy halljanak erről. Sokszor kérték: “Mesélj Istenről, hogy találtad meg Őt? Hogyan lehet Őt megtalálni?” Örömmel fogadták ezek az emberek a keresztyén irodalmat.
De hamarosan már nyíltan fenyegették férjemet. A hatóság eljött hozzánk, és ordítoztak vele: “Befejezed a prédikálást, vagy nem? Nem szégyelled magad, hogy türkmén létedre ebbe az imaházba jársz? A mecsetbe kellene járnod! Nemcsak te zavarodtál meg, hanem az egész türkmén népet is erre az útra tereled!? Le fogunk ezért tartóztatni!”
Férjem megvallotta, hogy amíg csak képes lesz beszélni, nem hagyja abba a prédikálást, és kérte őket, hogy válasszák ők is Jézus útját, amíg nem késő. Kinevették: “Ez tényleg fanatikus!” – mondták. Sagiljdij folytatta: “Nem iszom, nem káromkodom, nem csavargok – szent életet élek.” Az egyenruhások így válaszoltak: “Fogunk találni indokot a letartóztatásodra.”
Nekem pedig ezt mondta utána a férjem: “Gulja, prédikálni fogok. És ha úgy kell lennie, kész vagyok lemondani rólad és a gyermekekről. De Istent nem tagadom meg.”
Egy reggel a reggeli után férjem készülődött a piacra menni, hogy igét hirdessen egy orosz barátjával együtt. A piacon már sokan vártak rájuk. Mikor indulni akartak, csöngettek. Magasrangú emberek álltak az ajtóban, valamint az imám. Eleinte barátságosak voltak. Sagiljdij köszöntötte őket, és behívta a házba. A beszélgetés előtt letérdelt és imádkozott, miközben mindannyian csúfolták. Mikor barátságosan beszélgetni kezdett velük, idegesek lettek az egyenruhások. “Most gúnyolódsz velünk?” – kérdezték. Ekkor férjem elmondta nekik, hogyan változtatta meg Isten az életét, hogyan formált belőle új embert. Ekkor felajánlották neki, hogy álljon be közéjük: “Ismered a Bibliát, türelmes vagy, Isten mindent megadott neked, amire szükséged van. Dolgozzunk együtt! Kapsz egy luxusautót, és mindent megadunk neked, amit csak akarsz, csak dolgozz velünk!” Az imám többször idézte: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” “De ebbe az imaházba ne menj többet, mert úgyis elfogunk.”
Férjem így válaszolt: “Ne aggódjatok, ha történik velem valami, ha szenvednem kell, örömmel fogadom el. Ha Isten úgy akarja, börtönbe is kész vagyok menni. De meggyőződésemet nem adom fel.” A búcsúnál meghívta őket istentiszteletre, és egy Lukács evangéliumot adott nekik. Az ilyen beszélgetések többször megismétlődtek.
1998. december 18-án böjtölt a férjem. Este az istentisztelet után főztem. Miközben evett, én a gyermekekkel voltam, és imádkoztam velük. Ekkor csengettek. Férjem ajtót nyitott, az egyenruhások ráordítottak, hogy üljön be az autóba. Ő megkérdezte, miért akarják elvinni, és kérte az elfogatási parancsot. Ezt nem tudták felmutatni. Férjem így szólt hozzájuk: “Menjetek el, és szerezzétek meg az elfogatási parancsot. Addig én itthon imádkozom.”
Erre ők elmentek.
Sagiljdij először egyedül imádkozott a szobában, majd az egész családdal együtt. Megint csengettek. Most barátságosabbak voltak, elkezdtek velem a szúnyograjzásról beszélgetni. Miközben férjem készülődött, kitört belőlem a sírás. Vigasztalni próbáltak: “Ne sírjon, asszonyom, ne aggódjon, másfél óra múlva visszahozzuk a férjét!” Aztán elvitték Sagiljdijt. Megtiltották, hogy meglátogassam.
Kedves Testvéreim! Imádkozzatok a férjemért!”
Missionswerk FriedensBote
Omarij Szoceradze két évvel ezelőtt költözött feleségével és két gyermekével a Kaukázusba. Szülőfalujában, Dilikauriban munkája nyomán gyülekezet született. Ezután Omarij felismerte a missziói lehetőséget a huszonhat kilométerre fekvő városban, Kutaissiban.
Levélben számolt be az elmúlt időszakról:
“Megvettünk egy házat Kutaissiban, amely alkalmas a céljainkra, csak felújításra szorul. Január 9-én beköltöztünk, és megismerkedtünk a szomszédokkal. Isten adott nekik irántunk való jóindulatot. Meglátogattam őket, és beszélgettem velük Istenről. Az ortodoxoknak nincs Istennel személyes kapcsolatuk, de keresztyéneknek tartják magukat. Nemrégen a szomszédaink látogattak meg minket. Elmondtam nekik, mit tanít a Biblia a hitről, a megtérésről. A végén Újszövetséget ajándékoztam nekik. Nagyon érdeklődnek a hit iránt. Később meghívtak egy születésnapi ünnepségre. Érdeklődve hallgatták a bizonyságtételemet, mert új kép tárult eléjük a keresztyénségről.
Nemrégen egy kis hegyi faluban tartottam temetési igehirdetést az életről és a halálról egy kisgyermek sírja mellett. Az igehirdetés végén sokan tettek fel komoly kérdéseket. Az Ige alapján válaszoltam nekik.
Dilikauriban, ahol eddig éltünk, nő és erősödik a gyülekezet. Fiatal testvéreink Grúzia négy körzetébe járnak evangélizálni.
Omarij és Helena Szoceradze
Missionswerk FriedensBote
Isten azt akarja, hogy az Ő nevét hirdessük, dicsőítsük és áldjuk
Isten maga mondta Ábrahámnak: “Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,1-3).
Isten így szólt Mózeshez: “Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!” (2Móz 3,10).
Az Úr így szólt Anániáshoz Saullal kapcsolatban: “Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé!” (ApCsel 9,15).
Ezért a missziói parancs nem választási lehetőség, hanem megbízás, tehát mindazoknak kötelességük betartani, akik Jézus tanítványainak mondják magukat. Isten nekünk egy sajátos felszerelést adott ehhez a feladathoz: a Szentlélek erejét és ajándékát, hogy a hívők Jézus halálának, feltámadásának, mennybemenetelének és megdicsőülésének tanúi legyenek. Isten az embernek azt a kiváltságot adta, hogy munkatársa lehet.
Ezért akit Isten elhívott, hogy felismerje az Ő szeretetét, arra is elhívta, hogy ezt a szeretetet másokkal megossza. Aki bűnbocsánatot kapott, annak meg kell bocsátania, és a bűnbocsánat hirdetőjévé kell lennie. Aki összetört volt és Isten szerető gondoskodásában részesült, annak ugyanúgy kell másokról is gondoskodnia a világban. Aki átélte a megváltás örömét és a szentek közösségét, az köteles ezt az örömöt kiárasztani, hogy az egész világon minden ember megkapja.
Az Istennel való szövetséget aláírni azt jelenti, hogy Vele együtt munkálkodunk, s ha kell, Vele együtt szenvedünk, addig az óráig, amikor “Jézus nevére minden térdnek meg kell hajolnia, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,10-11).
Arról van szó, hogy Istennel munkálkodjunk, imádkozzunk, időt és erőt áldozzunk, mígnem “a világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lesz, és ő fog uralkodni örökkön-örökké.”
Istennel szövetséget kötni azt jelenti, hogy Neki, Isten szenvedő szolgájának szolgálni. Isten bárányának lenni, akit Ő nevén szólít, azt jelenti, hogy a Jó Pásztorral kimenni a hosszú éjszakába, hogy megkeressük az elveszetteket, amíg Ő meg nem találja őket. (Lk 15,3-7).
A bibliai történetírás megmutatja, hogyan vett részt az ember Isten munkájában, hogyan hagyta ott Istent, és hogyan folytatja Isten azzal, hogy még ma is felkínálja nekünk, embereknek, azt a kiváltságot, hogy munkatársai lehetünk.
Az összefüggések teológiája
A biblikus teológia nem kíván semmi más tekintélyt elismerni, mint magát a Bibliát. A Biblia önmagát magyarázza, a Szentlélek által. Csak a Biblia mutatja meg nekünk, hogy mit miért tesz Isten, és hogyan éri el célját. Például Dániel a Jeremiás 25,11 olvasása által tudta, hogy Isten a fogság idejét 70 évre szabta. “Dárius király uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött. “Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban.” (Dán 9,2-3). Ez a felismerés Dánielt arra ösztönözte, hogy könyörögjön: Isten teljesítse be az ígéretét. A Biblia nagyon világosan ír Isten akaratának és céljainak kinyilatkoztatásáról, és arról, hogyan valósítja meg azokat a hívőkön keresztül. Isten örömmel veszi, ha gyermekei együtt munkálkodnak Vele azon, hogy a teremtett világgal kapcsolatos üdvterve beteljesedjék.
A közbenjárás teológiája
A Biblia beszél egy közbenjáró szövetségről, amelyet Isten azért köt gyermekeivel, hogy azok az egész emberiséget hozzá vezessék. Izráel népe, amely átélte a rabszolgaságból való szabadítást, arra volt kötelezve, hogy Isten csodálatos tetteit hirdesse (Zsolt 145,3-13), és embereket vezessen szóval és tettel az Ő csodálatos világosságába. Izráelnek papi nemzetté kellett lennie, amely Isten előtt állva kéri az emberek megváltását (2Móz 19,4-6). Ugyanez érvényes Isten újszövetségi népére, amelynek mi is tagjai vagyunk. Minket is megmentett Isten, hogy ugyanígy királyi papsággá legyünk (1Pét 2,9). A személyes kapcsolat Istennel – úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben – mindig egy közbenjáró vagy pap szerepére irányult. Isten maga mondja Izráelről: “Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5Móz 7,6; 2Móz 19,5-6).
Jézus ezt mondta az ő újszövetségi népének: “Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon.” (Ján 15,16). Pál is beszélt erre vonatkozóan: “Mert mi Isten munkatársai vagyunk.” (1Kor 3,9). Vagy: “Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.” (2Kor 6,1).
Isten arra kötelezett minket, hogy a megbékélés igéjét továbbadjuk. “Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,19-20).
A mindenható Isten a megváltott embert arra rendelte, hogy munkatársa legyen az emberiséggel és a teremtett világgal (Róm 8,18-25) való üdvtervének megvalósításában.
Roland A. Rauchholz
misszionárius nyomán
Pálúr Anna
folytatjuk
Mexikó
Mexikóban a protestánsokat kiüldözik a saját házukból. Chiapas szövetségi államban hetven evangélikus falusi embernek kellett elhagynia otthonát a hite miatt. “Az a legnagyobb bűnünk, hogy Isten igéjében keresünk békét” – mondta az egyik elüldözött. A területen huszonöt éve vallási konfliktus uralkodik. A Tzotzil Maya-kultusz követői üldözik a protestánsokat és a katolikusok egy részét is. Ez a vallás az indián Maya vallás és a katolicizmus keveréke.
A protestánsok és a katolikusok ellenzik a tömény szeszes ital fogyasztását az istentiszteleteken, valamint nem hajlandók részt venni a pogány ünnepségeken.
Religion Today
Nigéria
A Trans World Radio tervezi, hogy a jelentősebb nigériai nyelvjárásokon is sugároz keresztyén műsorokat. Naponta egy-egy félórás programot sugároznának hausza, joruba és kanuri nyelven a Johannesburg melletti meyertoni URH-adóról Nyugat-Afrikába.
Mindez a “World by 2000” nevű akció keretében fog megvalósulni. Ehhez az akcióhoz 1985-ben több rádiómisszió is csatlakozott azzal a céllal, hogy 2000-re az összes nagyobb népcsoport nyelvén sugározzanak evangéliumi rádióadásokat.
Több mint 25 millióan beszélik a hausza, négymillióan pedig a kanuri nyelvet. 1990-ig létezett ezeken a nyelveken Libériából sugárzott keresztyén rádióműsor, az ELWA rádiómisszió jóvoltából, ám ezt a libériai polgárháborúban megszüntették.
idea
Pakisztán
A pakisztáni keresztyének felszólították az ország kormányát, hogy ne vezessék be az országban az iszlám törvénykezést. A sária veszélyeztetné a húszmillió nem-muzulmánt – áll a Keresztyén Liberális Front Nawaz Sharf miniszterelnöknek címzett nyílt levelében. A kormánynak az a kötelessége, hogy “védje a polgárok életét és vagyonát”. A sária ezt nem szavatolná.
A pakisztáni nemzetgyűlés egy törvényjavaslat módosítását tűzte ki, amely szerint a Korán és a Szunna (iszlám hagyomány) lenne a legfelsőbb törvény. Ehhez még a szenátus jóváhagyására lesz szükség.
idea
Kambodzsa
Norodom Szihanuk királynak a helyi bibliatársaság nyújtotta át a régóta várt új bibliafordítást. Ez az átadás nemcsak vallási esemény volt, hanem kulturális is, mivel a kommunizmus szétrombolta az ország kultúráját. Még a televízióban is bemutatták az új Bibliát.
Uruguay
Aki Montevideóban, Uruguay fővárosában taxiba ül, azzal előfordulhat, hogy a taxisofőr Jézusról kezd el vele beszélgetni. Az 1,4 milliós városban már hat éve működik egy keresztyén taxisofőr egyesület, több mint hatvan taggal. Kollégáiknak és utasaiknak, valamint prostituáltaknak és homoszexuálisoknak szeretnék továbbadni az evangéliumot. A “Taxi-misszió” kezdeményezője, Gustavo Pereira így vall: “Mindannyian megtértünk, és azon gondolkoztunk, hogyan oszthatnánk meg másokkal is, amit Isten tett velünk. Így indult el a misszió.”
A “taxi-misszionáriusok” naponta összegyűlnek imádkozni és Bibliát olvasni.
idea
Hírek a Liebenzelli Misszió területeiről
Banglades
Senta Holzknecht május 18-án egyelőre befejezi a santikutiri klinikán végzett szolgálatát. Daniela Arnold ugyanezen a napon fejezi be egyéves bangladesi munkáját. Ők írják: “Hálásak vagyunk, hogy két ápolónő jelentkezett a klinikára. Jó képzettséggel, megfelelő tapasztalattal rendelkeznek, és a szívük is ég a misszióért. Isten meghallgatta imádságainkat.”
Hatvan gyermek jár a vasárnapi iskolába Santikutirban, akik közül a legtöbben muzulmán családból valók.
A Liebenzelli Misszió japán ága jelenleg két ápolónőt készít fel bangladesi szolgálatra.
Burundi
A Wiegel család megkapta a vízumot további két évre, amiért hálásak vagyunk. Még mindig sürgősen keresünk egy ápolónőt, aki Regine Breuningerrel együtt dolgozna a somboi egészségügyi központban. Imádkozzunk megfelelő munkatársért!
A Hartmann házaspár olyan területen dolgozik, ahol a lakosság fele muzulmán. Bizalmatlanság és gyűlölet van a különböző népcsoportokhoz és vallásokhoz tartozók között.
Franciaország
Peter Rapp ismét Alençon polgármesterét fogja tolmácsolni egy testvérvárosi találkozón. Az Úr megadhatja, hogy ezáltal jó kapcsolat alakuljon ki a város vezetőségével, és ez kedvezően hasson a gyülekezeti munkára is.
Malawi
Ismételten kirabolták livondei misszionáriusainkat. A tárgyak még csak pótolhatók, de imádkozzunk az életükért!
Hollandia
Május 1-jén Dr. Hermann Speelmann családjával együtt Mikronéziába utazott. Guam szigetén tanít teológiát a csendes-óceáni bibliaiskolában.
Pápua Új-Guinea
Jakob Walter így ír a nyomornegyedben végzett munkájáról: “A gyülekezet, amellyel itt együtt dolgozunk, egy óvodát szeretne létesíteni a nyomornegyedben. A telek az egyházé, de a rajta lakó öt család nem akarja azt elhagyni. Semmiképpen sem akarjuk őket onnan erőszakkal elűzni. Imádkozzunk együtt a megoldásért!”
René és Elisabeth Bredow a fővárosban, Port Moresbyben a nemzetközi iskolában hitoktatást tart. A hittanra járó gyermekek száma tizenötről ötvenre emelkedett.
Gretel Walter missziós nővér írja: “A börtönben hat fogvatartott elvégezte az iskolarendszeren kívüli teológiai tanfolyamot. Négyen közülük már szabadultak, és a helyi gyülekezethez csatlakoztak. Az új tanfolyamra tizennégy fogoly jelentkezett.
Magyarország
Május 25. és 30. között tartották Svájcban a Nemzetközi Liebenzelli Misszió (LMI) találkozóját, amelyen a magyarországi munkaágat hivatalosan is felvették az LMI teljes jogú tagjává.
Szlovákia
Hans-Martin Dern írja: “Elhatároztuk, hogy egy kis buszt vásárolunk, hogy rendszeresen tudjunk a környező falvakba utazni, és látogatni az embereket. Sok roma család nyitott az evangéliumra, csak a rendszeres kapcsolattartás hiányzik.
Mikronézia / Yap
A yapi evangélikus egyház kezdeményezésére rádióadót létesítettek a csendes-óceáni szigeten. Az URH frekvencián hétköznap 13 és fél óra, vasárnap pedig nyolcórányi keresztyén műsort és bibliaismereti tanfolyamot sugároznak.
Az adóállomás építésében a bennszülött keresztyéneken kívül német és holland testvérek is segítettek. A programot lelkészek és gyülekezeti tagok szerkesztik. Az állomásnak egy főállású alkalmazottja van.
“Rettenetes” Róbert
Szörnyű volt, ahogy a szomszédom, Róbert tönkretette az életét. Pápua Új-Guinea fővárosában, Port Moresbyben megölt néhány embert, és ezért el kellett menekülnie. Lopott és kábítószerezett, kegyetlenül kínozta az állatokat. Feleségével és kisgyermekével is durván bánt. A barátaival gyakran ivott saját készítésű pálinkát, amitől a bátyja meghalt, és majdnem Róbert is. Rendszeresen részeg volt, amikor kéthetente megkapta a fizetését. Ilyen állapotban többeket megfenyegetett missziói állomásunkon. Féltünk tőle, és megpróbáltuk elkerülni őt.
Tavaly tizenkét katona és rendőr jött, és börtönbe vitték.
De ezért a “rettenetes” Róbertért sokan imádkoztak. Neve rajta van a listámon, akikért naponta imádkozom, az imaóráinkon is, többekkel együtt. És Isten meghallgatta ezeket az imádságokat! Egy mánuszi ifjúsági táborban világossá vált előtte, hogy így nem érdemes tovább élni. Összehasonlította magát a tékozló fiúval, és önmagára ismert. Azóta Róbertnek megváltozott az élete.
Sajnos, vannak olyan emberek, akik csúfolják Róbertet, olyanok is, akik nem hiszik el, hogy valóban megváltozott. Mások viszont együtt örülnek vele, hogy keresztyén lett, és a változásoknak is, amelyek benne végbementek. A múlt héten eljött az imaórára, és ezt mondta: “Olyan keveset tudok még a Bibliáról és a keresztyén életről, arról, hogyan éljen az ember, hogy Istennek tetsszen.” De azt már nagyon jól tudja, hogy segít, ha a többiek imádkoznak érte. Ezért kéri, hogy imádkozzunk érte, hogy ne kelljen többé úgy élnie, amint régen, és hogy le tudjon mondani a régi barátairól. Ők újra és újra megpróbálják rávenni, hogy megint igyon velük.
Róbertnek ezen az esti imaórán sok kérdése volt. Boldog vagyok és hálás, hogy Róbert a munkatársunk szeretne lenni.
Ismersz olyan embereket, akik hasonlítanak Róbertre? Talán a szomszédaid között is van ilyen. Akkor imádkozz értük Istenhez, és hidd el, hogy Ő meg tudja őket változtatni. Ne felejtsd el, Jézus megígérte, hogy meghallgatja imádságainkat.
Gretel Walter missziós nővér
Missionsglocke
A Liebenzelli Misszió mártírjai
Hans Werner
Késő este van Santikutirban. A nagy meleg miatt nyitva hagyták az iroda ajtaját. A petróleumlámpa fényénél két német: Hans Werner és Walter Mutschler, a Liebenzelli Misszió munkatársai néhány bennszülöttel beszélget az építkezésekről. Hirtelen egy álarcos férfi ront be a szobába, a többi támadó pedig az ajtónál megáll. Hans Werner teszi túl magát legelőször az ijedtségen és felugrik. Azonnal lövések dördülnek. Az egyik támadó lerángatja Walter Mutschler karóráját, majd újabb lövés dördül el. Hans Werner összeesik, a támadók pedig elmenekülnek; az egyik bangladesi építőmunkás súlyosan vérezve fekszik az ágyon. Walter Mutschler nem sérült meg, de Hans Wernerhez már későn érkezik a segítség. A negyvennyolc éves férfit felesége és öt gyermeke (hat és tizennégy év közöttiek) gyászolják.
Hans Werner először péknek tanult, később a Liebenzelli Misszió teológiai szemináriumát végezte el. Ezután betegápolói képesítést szerzett, mert Isten Afganisztánba küldte misszióba.
1960-ban Perzsiába küldte őt a Christoffel Vakmisszió. Mivel ott hivatalosan nem lehetett misszionáriusként dolgozni, távoktatással az építőiparban képeztette magát tovább, majd Berlinben tárnamesteri vizsgát tett. Így egy építőipari cég alkalmazottjaként hirdethette az evangéliumot.
1976-ban ismét a Liebenzelli Misszióhoz jött. Iskolaköteles gyermekeik miatt felesége Németországban maradt, mialatt Werner a santikutiri klinika építését vezette.
Özvegye, Christel, a mai napig szoros kapcsolatban áll a Liebenzelli Misszióval. Férje gyilkosát Bangladesben elfogták, és börtönbüntetésre ítélték. Büntetésének letelte után Christel felkereste őt, és Jézus Krisztus nevében megbocsátott neki.
A Werner család egyik fia folytatja apja munkáját: a Liebenzelli Missziónál folytatott tanulmányai után Ázsiában dolgozik misszionáriusként.
Jürgen Th. Müller
Füle Lajos
Akkor jön el
Ha fájni kezd majd, ami
vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sohasem voltál igazi keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn,
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz Jézusért,
s döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha jobban érdekel,
kik ők, akik
vetnek, aratnak,
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit,
akkor jön el az ébredés itt.
Külmissziói
Híradó - a Liebenzelli Misszió Molnár Mária Külmissziói
Alapítvány lapja
Megjelenik évi
hat számban
Az újságot térítésmentesen küldjük, hasonlóképpen -
kérésre - a német nyelvű liebenzelli missziói lapokat is.
(Mission Weltweit és Missionsglocke gyermeklap).
A Külmissziói Híradót a
misszióra szánt adományokból
tartjuk fenn, és állítjuk elő.
Gondoljunk azokra is, akik a környező országokban szívesen
olvassák, de nem tudják adományukkal támogatni a lapunkat.
Felelős kiadó: Asztalos Zoltán, 4200 Hajdúszoboszló,
Csokonai u. 32. Tel.: (06-52) 363-812
Főszerkesztő: Előd Erika, 1399 Budapest Pf. 701/906. Tel.: (06-1) 326-54-94 E-mail: elode@elender.hu
Szerkeszti munkatársi közösség
Internet: https://members.tripod.com/~kulmisszio/
Készült a Nyomtató '95 Bt nyomdájában, Debrecen
Nyitólap Híradóválaszték Vendégkönyv E-mail Linkek Galéria A Misszióról