Híradó
A Liebenzelli Misszió – Molnár Mária Külmissziói Alapítvány lapja
Külmissziói
Híradó
A Liebenzelli Misszió – Molnár Mária Külmissziói
Alapítvány lapja
IX.
évfolyam 3. szám
2000. Június
Kedves Testvéreim az Úr
Jézus Krisztusban!
Bűn és lelkiismeret más
kultúrákban
Ede és Gyöngyvér Luz
írja Ecuadorból
Pintér Krisztina beszámolója
a liebenzelli bibliaiskola negyedik, gyakorlati évéről
Nemzetközi Liebenzelli
Misszió Molnár Mária Alapítvány 1999 évi beszámolója
Nemzetköziség
Hallottam egy afrikai kórház nemzetközi csapatáról: a sebész kínai volt, az asszisztens kanadai, az ápolónő japán, a beteg pedig afrikai. Biztosan csodálkozott az afrikai beteg, milyen különböző arcok néznek rá. Ami ezt a csapatot összetartotta és eggyé tette, az Jézus Krisztus szeretete és megbízása volt.
A mi missziónk nem sváb, nem is német misszió, hanem Jézus Krisztus gyülekezetének missziója, melyben helyük van fehéreknek, feketéknek, sárgáknak, és az együttmunkálkodás lehetősége is adva van. Az egyén nem a saját szűk keretein belül mozog, hanem bekapcsolódik a világméretű közös feladatba.
Mozgósíthatóság
Egy missziós társaság vezetője mondta egyszer nekem: „Szükségünk lenne két-három fiatalra egy repülő csoporthoz!” Micsoda? Repülő csoport? Igen, fiatal férfiakat kerestek, akik mozgósíthatók bármikor, amikor szükség van rájuk. Akik testileg és lelkileg erősek, és bírják a megpróbáltatásokat. Meg kell tanulniuk arabul, meg kell ismerniük az iszlámot, hogy azonnal repülhessenek a megfelelő helyre, ha valahol lehetőség adódik evangélizálásra. Nem lehet akkor elkezdeni két évig készülődni, mert addigra már rég bezáródnak a kapuk. Ennek a csoportnak mindig indulásra készen kell állnia, de hazajönni is készen kell állniuk, ha vége van a lehetőségnek. A mozgósíthatóság nagyon fontos a misszióban.
Az üzenet, amelyet hirdetünk, minden időben változatlan, de a módszer változik ebben a változó világban.
Üldöztetés
Tanulmányozzátok Kínát! Nézzetek utána, mit élt át a kínai keresztyénség! Az egyház a szenvedésben, az üldöztetésben növekedett.
Ázsiai egyházi vezetők gyűltek össze Hongkongban, hogy két hétig imádkozzanak, és megbeszéljék, hogyan tudják felkészíteni gyülekezeteiket arra a szenvedésre és üldöztetésre, ami hamarosan rájuk fog jönni. A felkészült gyülekezetek pedig nőttek a kereszt alatt!
Rádióadások és iratterjesztés
1980-ban Kínában 26 millió rádiókészüléket adtak el. Óriási lehetőség, hogy az evangéliumot rádión keresztül terjeszthetjük. Ugyanez érvényes az iratterjesztésre is, hiszen ma már nagyon sokan tudnak olvasni. Bár a Bibliát, vagy részeit már 1710 nyelvre lefordították, mégis vannak még kihasználatlan lehetőségeink, amelyek ötven évvel ezelőtt még nem léteztek.
Egy keresztyén szervezetnél láttam egy plakátot, melynek címe ez volt: Isten Igéje és a statisztika.
Mi köze a kettőnek egymáshoz? – kérdeztem. A plakáton a következő állt:
· Isten Igéje megmondja, mit tegyünk, a statisztika pedig megmutatja, hogy valójában mit teszünk.
· Az Ige ezt mondja: „Menjetek el széles e világra!” A statisztika ezt mutatja: a világnak csak a fele hallja az evangéliumot.
· Az Ige ezt mondja: „Minden nyelv vallja…” A statisztika ezt mutatja: még ezer nyelv van, melyen nem hangzik az Ige.
· Az Ige mindannyiunkat küld, de a statisztika megmutatja, hogy a keresztyéneknek kevesebb, mint 1 %-a áll missziói munkában.
Ernst Vatter
Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
„Erőt
kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek.” ApCsel 1,8/a
Nagy baj, ha valaki erőtlenné válik betegség következtében. Bizony szokatlan állapot ez, hiszen mi – az egészségesek – szeretünk erősek lenni, sőt ha lehet, az erőnlétet még fokozni is.
A valóság az, hogy a testileg erős ember is lelkileg erőtlen, és rá van szorulva a Szentlélek ígéretére, az erő lelkére. A bűneset óta ugyanis minden ember lelkileg erőtlennek születik.
Mi jellemzi a lelkileg erőtlen embert? Vannak kívánságai, de ezeket nem éri el. Tele van jó szándékkal, de nem tudja ezeket valóra váltani. Sóvárog valami után, de sóvárgásai nem teljesülnek. Szeretné előírni Istennek, hogyan és miben segítsen rajta, s csalódik, ha kívánságai nem válnak valóra. Ha nem sikerül valami, tele van zúgolódással.
Valójában belső, lelki erőre van szükségünk, s ezt a belső erőt csak a Szentlélek adhatja meg nekünk. 2.Tim 1,7. Ezért ígéri Jézus a félénk és rettegő tanítványainak a pünkösdi csodát: a Lélek kiáradását. Ezzel az erővel lehet újjászületnünk, elnyernünk a hitet, a Krisztust megismernünk, az új életben növekednünk.
Isten lelke ma is lelkileg erős embereket akar formálni, olyanokat, akik találkoztak Jézus Krisztussal a Szentlélek által, kaptak erőt és új szívet.
„Mert aki Krisztusban van, új
teremtmény az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. 2.
Kor. 5,17
Az év elején félreértés történt az adóigazolásokkal kapcsolatosan, jóllehet erre előre felhívtuk a figyelmet. Ha valaki az év utolsó napján fizet be adományt, az csak a következő évben jelenik meg az alapítvány számláján. Azon kívül január 31-ig csak az adó- vagy adóazonosító szám ismeretében adhatunk ki adókedvezményre jogosító igazolást. Akinek már küldtünk ilyen igazolást, annak számon tartjuk az adószámát, de aki ebben bizonytalan, inkább küldje meg postán a számot! Erről év vége felé fogunk még írni, kérjük, olvassák el erre vonatkozó közléseinket!
Újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy van tartós adományozási lehetőség is. Aki rendszeresen szeretné támogatni a missziót vagy egy misszionáriust, annak van lehetősége szerződést kötni az Alapítvánnyal, és így a szerződéskötést követő évtől 20%-kal több adókedvezményt kaphat. Szívesen küldünk erre vonatkozó információkat.
Elnézést kérünk, hogy legutóbbi számunkban technikai okokból nem jelent meg híradás a Luz házaspárról. A jövőben – a Kuratóriumban történt megbeszélés alapján – minden lapszámban lesz róluk híradás. A lapban közölt tájékoztatás vagy körlevél olvasása nyomán reméljük, hogy egyre többen fognak misszionáriusainkért imádkozni, és áldozatot vállalni.
Lapunkban olvasható az alapítványi beszámoló is. Hálát adunk mindannyian Urunknak az Ő segítő kegyelméért és szeretetéért. Hálás szívvel köszönjük a misszióért és a misszionáriusokért imádkozó és áldozatot hozó testvéreink szeretetét és szolgálatát!
Testvéri szeretettel küldöm köszöntésemet minden kedves olvasónknak
Asztalos Zoltán
Bűn és lelkiismeret más kultúrákban
Az ember lényeges tulajdonsága, hogy különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között. Ez létfontosságú a társadalmi együttélésben, mivel az ember társadalmi lény, és emberi kapcsolatok hálójában él. A társadalom akkor életképes, ha a kapcsolatokat, az egymáshoz való viszonyulást érvényes törvények szabályozzák.
Azt a belső hangot, amely az ember döntéseit befolyásolja, lelkiismeretnek nevezzük. De mi is ez valójában? Mi a feladata? Hogyan lehet rá hatni?
Lelkiismerete minden embernek van, függetlenül bőrszíntől, kultúrától, nyelvtől, nemtől, azonban az értékrendje különböző. Senkinek sem semleges a lelkiismerete, hanem erősen meghatározza az a kultúra, amelyben él az ember. Hat rá az illető társadalom világnézete, szociális struktúrája stb.
Vajon azt jelenti ez, hogy a civilizált társadalmi kapcsolatok „terméke” a lelkiismeret?
A Biblia azt tanítja, hogy a lelkiismeret az ember Istentől való elszakadásának következménye (1Móz 3,1). Amikor az ember Isten akarata ellen döntött, megjelent benne a jó és a rossz megkülönböztetése, és első reakciója a szégyenérzet volt (1Móz 3, 7-10).
Szinte minden társadalomban vannak alapértékek, amelyek áthágása bűnnek számít, pl. lopás, szülők és idősek nem tisztelése, gyilkosság stb. Ezért írja Pál a Róma 2,14-15-ben, hogy „…a pogányok, … természettől a törvény dolgait cselekszik, … mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik…”.
Mindemellett az Istentől elszakadva élő ember lelkiismerete jelentősen elferdült, a mindenkori világnézet és az azzal összefüggő értékek hatnak rá.
Pál apostol írásaiban ezért jelentősen összefügg a hit és a lelkiismeret kérdése. A Krisztusban újjászületett ember lelkiismerete is megújul (Zsid 9,14; 10,22). A régi értékrendet át kell alakítani, és a továbbiakban az Istennel való kapcsolat nyomja rá a bélyegét az illető lelkiismeretére. Finom érzékenység alakul ki a jó és a rossz megkülönböztetése iránt. Óriási dolog, hogy a hívő ember nemcsak önmagára és lelkiismeretére van utalva, hanem kapja Isten Szentlelkét, aki benne él, és vezeti döntéseiben.
Nehéz és felelősségteljes feladat misszionáriusaink számára, hogy a különböző kultúrák által befolyásolt lelkiismeretű embereket megértsék, megszólítsák, segítsenek nekik, és Krisztusban való újjászületésre segítsék őket. Ehhez a munkához szükségük van imádságainkra!
 |
Detlef Krause
missziói igazgató
Készülök a vasárnapi igehirdetésre, a vázlat már összeállt, már csak példákat, hasonlatokat keresek. Már így előre is nagyon nehéznek tűnik az egész. Hogyan fogják megérteni a János 1,29-et: „Íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!”? Hiszen Japánban nincsenek bárányok és juhok, nincsen legmagasabb rendű istenfogalmuk, és a bűnt sem látják válaszfalnak Isten és emberek között. A mai pluralista japán társadalomban sok hatás befolyásolja az emberek bűnfogalmát, így a lelkiismeretüket is. A beszélgetésekből azonban kiderül, hogy a különböző vélemények mind egy téma variációi: a sintoista világnézetéi.
A japán buddhizmus is ismer poklot mint büntetést, de ettől a modern japánok nem félnek, hacsak nem „igazi” bűnösök, tehát rablók, gyilkosok stb. A legtöbb japán egyidejűleg buddhista és sintoista, világnézetükre a sintoizmus gyakorol nagyobb hatást.
Már az ország keletkezéséről szóló legrégebbi mondák is tartalmazzák a bűn fogalmát, azonban más népek mondáival ellentétben nem szólnak halál utáni ítéletről. Ez azonban nem meglepő, ha a bűnről alkotott eredeti elképzelésüket megvizsgáljuk.
Bűntettek, amelyek az emberi együttélést fenyegetik, már régen is bűnnek számítottak. Érdekes módon azonban a bűn fogalomkörébe tartoztak a betegségek, a természeti csapások, sőt a rovarok okozta pusztítások is. Ebből az derül ki, hogy a bűnt úgy tekintették, mint ami rátámad az emberre, kívülről, hirtelen, anélkül, hogy az ember védekezni tudna ellene. Nem belülről indul ki, nem a szív hibája a bűn szerintük, hanem egy kívülről jövő szenny, aminek az ember ki van téve ártatlanul. Mint a ruhát a por, úgy szennyezi be a lelket a bűn. Szegény ember, ugyan ki ítélné el emiatt?
Ezen háttér ismeretében érthető, miért nem egyértelmű a japánoknak, hogy a bűnt büntetés követi, és miért nem okoz a bűn lelkiismeret furdalást. A bűntől való szabadulás azonban fontos számukra, mégpedig egy mosás formájában, amely jelképesen elmossa a felgyülemlett szennyet. Erre a sintoizmusnak megfelelő szertartásai vannak.
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, amíg az igehirdetésre készülök. Hogy is gondolják a japánok? Le kell vetni a külső szennyet, hogy a tiszta belső felszínre kerüljön. Olyan lenne ez így, mint a káposztafej mosása: folyóvíz alatt mossuk a káposztát, a rossz külső leveleket lefejtjük, és minél több levelet fejtünk le, annál tisztább részhez érünk. Akkor Jézus, aki hordozta a világ bűnét, vajon csak azt a néhány külső „levelet” hordozta, hogy felszínre kerülhessen a bennem rejlő jó? Óriási tévedés!
Eszembe jutnak igehelyek, melyek egyértelműen mutatják, hogy nem külső befolyás útján, hanem belülről jönnek a gonosz gondolatok stb. Az alma hasonlata jobban illene ide: bár a külseje még fényes, belül már teljesen rohadt lehet. Ilyenkor pedig csak a teljes csere hatásos, az új teremtés (2Kor 5,17), amiről a Biblia beszél.
A japánok lelkiismeretének különösen fontosak a tisztítószertartások. A sintoizmusnak eredetileg nincs hitvallása, és nincs szent könyve. Van viszont sokféle szertartása, melyek által a beszennyezett emberek újra és újra megtisztulhatnak. Ennek kapcsán az a veszély áll fenn, hogy a keresztyénséget ilyen „módszernek” tekintik. Összejöveteleinkről, istentiszteleteinkről sokszor gondolják, hogy azok egyfajta „lélek-mosószerek”. Előfordul, hogy valaki megjelenik a gyülekezetben, vásárol magának egy Bibliát és egy énekeskönyvet, lelkesen olvassa, minden összejövetelen részt vesz, aztán hirtelen búcsúajándékot hoz, és végleg elbúcsúzik. Úgy gondolja, ezzel megtisztult a szíve, szabad lett a lelkiismerete, és a vallás is betöltötte rendeltetését.
Összeállt elegendő anyag az igehirdetéshez, most arra kérem Azt, Aki a bűntől egyedül tud megszabadítani, hogy segítsen érthetően elmondani a prédikációt.
Dieter Hägele feleségével, Elisabeth-tel 1986 óta szolgál Japánban.
Malawiban
nagy szenvedést okoz a szégyen
Furcsa – gondoltam, amikor a bibliaiskolai diák beadta dolgozatát. A lap alján le volt tépve egy kis darabka, és látszott, hogy nagy igyekezettel próbálta egyenesítgetni a cikk-cakkos szélt. Mivel az elsők között adta be a dolgozatot, maradt időm, hogy átgondoljam az ügyet. Vajon mi lett a letépett darabkával? Végigsétáltam az osztálytermen, és megláttam a kis cédulát a szomszédja padján, teleírva igehelyekkel, amelyek pontosan a dolgozati kérdések válaszai voltak. A dolgozat elkezdésekor figyelmeztettem őket, hogy mindenkinek Isten előtt kell elszámolnia tetteivel. Az egyikük nevetett, és azt mondta, hogy ők nem szoktak puskázni. És pont ugyanez a diák ült este sírva, könyörögve az ajtónk előtt. Nagyon bántotta a dolog, és megígérte, hogy többé nem fog csalni, csak most az egyszer még hunyjak szemet a dolog fölött.
A dolgozatra kapott egyes osztályzatnál is sokkal jobban fájt neki az, hogy elvesztette előttünk és a többiek előtt a becsületét. Ha nem tudta volna meg azonnal mindenki az esetet, jobb lett volna egy kívülállón keresztül figyelmeztetni. De így borzalmasan szenvedett attól, hogy csalónak tartják.
Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogyan viszonyult Jézus egy-egy bűnbe esett emberhez. Ő nem a bűnös embert ítélte el, hanem a bűnös tettet. A farizeusok a házasságtörő nőt halálra ítélték, Jézus azonban megbocsátott neki, és így a nő kegyelmet kapott bűnös lett. A diákom azonban igen nehezen értette meg, mivel ez nem igazodott a malawiak gondolatmenetéhez. A szégyenorientált társadalomban inkább az a szokás, hogy az illető messzire elmenekül, mert nem akar állandóan találkozni azzal, akit becsapott, vagy meglopott stb. De vajon el lehet menekülni a bűn elől?
 |
Év végén pedig a legjobb tanulók egyikeként kapta meg bizonyítványát.
Michael Volz
feleségével, Corneliával, és két fiával 1996 óta szolgál Malawiban.
Indonézia
Indonézia 13 700 szigete a világ
legnagyobb szigetcsoportjához, a malajziaihoz
tartozik. Ha a távolságokat Európához hasonlítjuk,
területe akkora, mint Gibraltártól az Uralig és
mint Dél-Svédországtól Szicíliáig. Kétmillió
négyzetkilométernyi területe Németország
területének ötszöröse.
200 millió lakosával a föld ötödik legsűrűbben lakott országa. A várható élettartam 62 év.
A szigeteken 300 népcsoport él, amelyek 701 nyelvet beszélnek. A lakosság 11%-a keresztyén, ezeknek pedig csupán 9%-a protestáns. A legtöbb indonéz az iszlám hitet vallja. A közelmúltban Indonéziáról sokat hallhattunk: véres zavargások, tömeges tüntetések, kődobálások, könnygáz és lövöldözések.
Megpróbálták a különböző csoportokat az államfilozófával, a „Pancaisla”-val összefogni, amely öt értéket határoz meg, melyeket mindenkinek el kell fogadnia: az egyistenhitet, az emberiességet, a nemzeti egységet, a demokráciát és a szociális igazságosságot. A valóság azonban másképpen fest. A korrupció, az emberi jogok megsértése jellemzi a közéletet. Egyre nagyobb lesz a kontraszt a kevés gazdag és a rengeteg szegény között.
Annak ellenére, hogy sokat beszélnek a más vallásúak iránti türelemről, más a gyakorlat. A keresztyéneknek nehéz hivatali állást kapniuk. Az iszlámot minden formában terjesztik, és a vallási kisebbségeket hátrányosan megkülönböztetik. Az elmúlt három évben fanatikus muzulmánok gyakran támadtak meg keresztyén kínaiakat és lerombolták templomaikat. Az indonéz keresztyének azonban mindennek ellenére sok fantáziával és nagy kreativitással terjesztik hitüket. Felhasználják erre a kultúrájuk adta számos lehetőséget, és sok indonéz meg is tér. Bali szigetén, amely kedvelt üdülőterület, a keresztyének vendégházat üzemeltetnek, ahol szóval és tettel bizonyságot tesznek hitükről.
Az indonéz keresztyének példája elgondolkozásra késztethet bennünket: annak ellenére, hogy kisebbségben vannak, megtalálják a módját annak, hogy továbbadják azt, ami értelmet adott az életüknek.
Harald Gorges
missziói titkár
A kínai bibliaiskoláról
A bibliaiskola igazgatónője, Jane Yao írja:
„Elkészült a Hunan Bibliaiskola új épülete! Minden téglája hirdeti a kínai és a külföldi keresztyének adakozó szeretetét. Ami az iskolánkat valóban felépítette és élteti, az a Testvérek imádsága.
Az épület öt emeletes: öt osztályterem van az első és a második emeleten, a másodikon van az istentiszteleti terem is. A titkárság, az ülésterem és a könyvtár a harmadik emeleten kapott helyet, a hálószobák a diákok és a tanárok részére pedig a negyediken és az ötödiken.
1999. szeptember 10-én 65 új diák költözött az iskolába, akik két osztályban tanulnak. Az egyik osztály háromhónapos továbbképzésben részesült, a másik egy éves képzést kap. A következő három hónapos kurzus december 16-án kezdődött 32 diákkal.
Az a vágyunk, hogy a Hunan Bibliaiskola bővítésével megújulás és ébredés induljon el Hunan tartományban.”
Libéria
A libériai polgárháború után ugrásszerűen megnőtt a keresztyénség iránti érdeklődés. Az 1997-ben befejeződött háború óta a fővárosban, Monroviában, megnégyszereződött a keresztyén gyülekezetek száma, ma közel 200 gyülekezetről tudunk. Az újonnan alapított bibliaiskolákban igehirdetőket képeznek ki, akik az új gyülekezeteket fogják vezetni.
A hét évig tartó polgárháború 200 ezer életet követelt, és egymillió embert kényszerített menekülésre. A teljes bizonytalanságban az emberek a lelki dolgok felé fordultak, abban kerestek vigasztalást.
Ma Libériában a keresztyénség a legmeghatározóbb hit, becslések szerint a lakosság 40-70 % - a keresztyén.
idea
India
Az indiai keresztyéneket egyre inkább gúnyolják és nyilvánosan nevetségessé teszik. Plakátokon és reklámokban egyre több karikatúrát látunk misszionáriusokról, akik farkasokra hasonlítanak. Az egyik plakát egy lelkészt ábrázol macskaként, egérgyülekezete előtt. Sértő traktátusokat és plakátokat nyomtatnak nagy mennyiségben. Az egyik plakáton ez áll: „A papok és a misszionáriusok becsapják a hindukat, ezért bűnhődniük kell!” A kampány nemcsak a keresztyének ellen folyik, hanem a Bibliát is nevetségessé teszi.
Religion Today, USA
Pakisztán
A szigorúan muzulmán Pakisztán tavaly december elején megengedte egy keresztyén békevonat elindítását, amely az afganisztáni határtól Karacsiig ment, miközben 13 nagyvárosban megállt. A politikusok választási kampányához hasonlóan, amikor is vonatra szállnak, és a nagyobb városokban megállnak és a pályaudvarokon rendezvényeket tartanak, a keresztyének is szeretnék az egész országban ismertté tenni a békét hozó Jézus Krisztust. A pályaudvarokon rövid igehirdetés és imádság hangzott, és rövid jeleneteket adtak elő. Bibliákat, videókazettákatkat osztottak. A pakisztáni bibliaszövetség 100 ezer traktátust bocsátott rendelkezésre. Az egyik városban még azt is megengedték, hogy a pályaudvari hangosbemondón keresztül hangozzék az igehirdetés. A hatóság nagylelkűen támogatta az akciót. Néhány muzulmán tiltakozott az összejövetelek ellen, kérték azok betiltását, ám a hatóság katonai őrizettel biztosította az evangélizáció zavartalanságát a pályaudvarokon.
Pakisztán 96 %-a muzulmán, 2 % -a buddhista, 2%-a pedig keresztyén.
Operation Mobilisation
Etiópia
Évente körülbelül 250 ezer taggal nő az evangéliumi Mekane Yesus Egyház Etiópiában. A 2,6 millió tagot számláló egyháznál ez tíz százalékos növekedést jelent. Évente 300 gyülekezetet alapítanak. Az etióp egyháznak sürgősen támogatásra van szüksége a teológiai képzéshez. Jelenleg 700 lelkésze és 65 ezer önkéntes munkása van. A Mekane Yesus Egyház a Lutheránus Világszövetséghez tartozik.
A legnagyobb egyház Etiópiában a Kale Heywot (Élet Szava) Egyház, mely négymillió tagot számlál, és szintén nagymértékben növekszik. Az 55 millió etióp 45%-a muzulmán, 40%-a ortodox, 7%-a protestáns, 0,3%-a katolikus, a többi pedig természetvallások híve.
idea
Jelenleg 35 fiatal részesül képzésben a „Teological College of Central Afrika” (röviden TCCA) keretén belül Zambiában, hogy később gyülekezetekben szolgáljanak. 1963-ban alapították ezt az oktatási központot. Néhány éve egy bennszülött vezeti. A tanárok között bennszülöttek és külföldiek is vannak. A hallgatók választhatnak a három, vagy a négyéves képzés között, melynek végén oklevelet kapnak vagy teológiai diplomát szereznek.
Oswald P. Sichula 25 éves, 1999 januárjában kezdte el tanulmányait. Így ír: „Már tanulmányaim előtt is szolgáltam a ndolai baptista gyülekezetben. A gyülekezet akkor még gyerekcipőben járt, és az egyetlen összejövetel a vasárnapi istentisztelet volt, melyre kevesen jártunk. De Isten segítségével elindult a rendszeres bibliaóra, ifjúsági óra, gyermekóra, asszonyóra és imaóra. Megláttam, mi mindent lehetne és kellene még tenni, de erre nem éreztem alkalmasnak magamat. A gyülekezet vezetőségével beszéltem erről, ők azt ajánlották, hogy jelentkezzem a TCCA-ra. Felvettek, és a Liebenzelli Misszió támogat a tandíjfizetésben.
Számos ember él itt, akiknek szükségük lenne bibliaismereti képzésre. Szeretném, ha minél többet tudnék itt tanulni, hogy azt majd továbbadhassam, és ezzel is építhessem a gyülekezetet.”
Lawrence Lama 29 éves, 1996 óta tanul a TCCA-ban: „1992-ben hívott el Isten a főállású szolgálatba, ekkor lettem gyülekezetünk vezetője. De sem a gyülekezetnek, sem nekem nem lett volna pénzem a tandíjra. Később jelentkezhettem a TCCA-ra, de csak azért tudtam elkezdeni a tanulást, mert a Liebenzelli Misszió fizeti a taníttatásomat. Tanulmányaim alatt hétvégenként különböző gyülekezetekben segítettem, és belekóstoltam a misszióba. Később lelkészként szeretnék szolgálni.”
Stephen J. Mtine 26 éves, Oswald Sichula osztálytársa: „1993-ban tértem meg, azóta vágytam arra, hogy tanulmányozzam komolyan a Bibliát. A személyesen megtapasztalt szabadítás és megújulás azt a vágyat keltette fel bennem, hogy ezt sokakkal megosszam, akik még nem hallottak róla. 1999-ben kezdtem el itt tanulni, és már egy év eltelte után az az érzésem, hogy sok segítséget kaptam a Biblia és a keresztyén hit jobb megértéséhez. Könnyebben tudok így felkészülni a gyülekezeti szolgálatra. A hangsúlyt a valláspedagógiára és a missziológiára szeretném helyezni, és remélem, hogy hozzá tudok majd járulni ahhoz, hogy a zambiai egyházban szilárd alapokon álljon az evangélium hirdetése.
Paul Sakala 26 éves, ez év december végén fejezi be tanulmányait. „Eleinte elutasítottam a főállású szolgálatra tett javaslatokat, mert újonnan megtértként még bizonytalan voltam. De idővel mégis megpályáztam egy ösztöndíjat a TCCA-n. Itt óriási segítséget kapok jövőbeni lelkészi feladataim ellátásához. Az a vágyam, hogy minden erőmmel segítsek a zambiai keresztyéneknek Krisztus követésében. Imádkozzanak velünk, hogy az Úr küldjön munkásokat az Ő aratásába!”
Rainer Grossmann
gazdasági igazgató
Ede és
Gyöngyvér Luz írja Ecuadorból
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük” (1Thessz 4,13).
Ez az igevers az utóbbi időben gyakran a fülembe cseng, és kihívást jelent a számomra, hogy ne hagyjam, hogy a mindennapos problémák és szükségek fogva tartsanak. Felszólít arra is, hogy szilárdan legyünk abban a tudatban, hogy Jézus él, és vele együtt mi is. Ez persze nem mindig könnyű, és nem mindig egyformán valósul meg. De enélkül a reményteljes jövőkép nélkül az életünk minden területe meginog, és a pénz, az egészség, a munkahely, az elismerés rossz helyen állnak az értékrendünkben. Hogyha aztán ezek hiányoznak, vagy nem a kívánt mértékben vannak jelen, akkor az öröm mellett a reményt is elveszítjük. Kívánságaink és cselekedeteink csak ezekre irányulnak, ahelyett, hogy az Istennel való közösségre irányulnának.
Azt kívánjuk Nektek, hogy ez a reménység számotokra is ugyanúgy kihívást jelentsen, mint számunkra. Legyetek mindig tudatában, hogy ez az élet még nem minden, hanem van ennél több is! És így a valóban fontos dolgokkal foglalkozzunk, a többit pedig merjük elengedni.
Kedves Barátaink,
Az első ecuadori húsvétunk egészen más, mint Németországban szokott lenni. Kisebb a felhajtás, nincsenek tojások és húsvéti nyuszik. Az emberek özönlenek a katolikus templomokba. Ezt látva szomorúak vagyunk, mert ott nem a Jézus Krisztus kegyelméről szóló evangéliumot hallják.
A mi gyülekezeteinkben tejesen egyszerű módon hangzik az életmentő evangélium, és az emberek meg is értik azt. Minden gyülekezetben bemutattuk a Jézus-filmet, amelyet a falusi templomok ablakán keresztül kintről is sokan néztek, mert már nem fértek be. A filmvetítés itt nagyon jó módszernek tűnik arra, hogy elérjük az embereket.
Szeretnénk, ha minél hamarabb elsajátítanánk a spanyol nyelvet, hogy még jobban be tudjunk kapcsolódni a szolgálatba. Imádkozzatok ezért, kérünk. A feladataink is egyre nagyobbak lesznek, Gyöngyivel hamarosan bekapcsolódunk egy utcagyerekek közti misszióba, aminek már előre örülünk.
Sokat várunk és sokat kérünk Istentől. Imádkozzatok továbbra is a szolgálatainkért, és köszönjük a támogatásokat!
Dios te bendiga!
Isten áldjon!
Ede & Gyöngyi & Mirjam
Ecuadori helyzetkép
Majdnem egyéves építkezés után felszenteltük templomunkat Atuntaquiban. A háromórás istentiszteletre és az azt követő ebédre 250 vendég jött. A templomépítés lezárult, de a gyülekezetépítés folytatódik. Jelenleg negyven gyülekezeti tagot számlálunk, akik közül többen munkatársaink is. Örülünk, hogy a vasárnapi istentiszteleteken újra és újra feltűnik egy-egy új arc. A gyerekeknek és a fiataloknak külön programjuk van, vasárnap délután a fiatalok összejönnek Bibliát tanulmányozni és játszani. Rendeznek különleges alkalmakat is, amelyekre barátaikat is meghívják. A legutóbbi grillezésre 28-an jöttek el.
Sajnos problémák is adódnak a munkatársak között, az egymással való kapcsolat terén. Segítenünk kell nekik, hogy a konfliktusokat helyesen kezeljék, és közösen próbálják megoldani, ahelyett, hogy elcsüggednének.
Az ibarrai bibliaiskolában az alapfokú tanfolyamra 30 új diák jelentkezett. Bibliaiskolánk lassan, de biztosan irányadóvá válik teológiai kérdésekben.
A politikai helyzet nyugtalanítja az ecuadoriakat. Az infláció 60 %-os, az árak rohamosan nőnek, a bérek pedig változatlanok. Nagy a valószínűsége annak, hogy ismét tüntetések, sztrájkok és úttorlaszok lesznek.
 |
Martin és Birgit Englert
Ecuador
Október végén esett utoljára eső. A száraz időszak áprilisig, vagy májusig tart, közben pedig a „harmattan” fúj, a sivatagi szél, amely finom homokot fúj ide a Szaharából. Ez a finom homok mindenhova lerakódik, és irritálja az ember orrát. Nappal 30 °C fölött van a hőmérséklet, éjjel 15 °C-ig lehűl. Bérémbéké a Szavannán fekszik. A magas őserdei fű könnyen gyullad, nemrégen egészen a házamig égett, ami igencsak félelmetes volt. A házam körül hat méteres körzetben azonban rövidre volt vágva a fű, így könnyen el tudtuk fojtani a tüzet. Ezekben a napokban éjszakánként gyakran látni egy-egy sárgás-vörösen világító dombot, vagy hallani a tűz pattogását.
A kórházban mindig új kihívások állnak előttem: jelenleg tífuszos és agyhártyagyulladásos betegeink vannak, sokan jönnek mérgeskígyó-marással, és sokan meghalnak közülük a gyógyszer és a vérátömlesztés ellenére is.
A betegek többsége több törzsi nyelvet is beszél, de franciául nem. Azért, hogy velük is tudjak beszélni, elkezdtem fulfuldéul tanulni, amely egy a negyven beszélt nyelv közül az országban. Gyakran jönnek fulani-asszonyok hozzám szülni, akikkel szeretnék személyesen tudni beszélni, nem csak tolmácson keresztül. Sajnos, lassan haladok csak a nyelvtanulásban, de néhány mondat már birtokomban van, ami nagy segítség.
Egy kedves fulani-házaspár nemrégen meghívott egy 15 km-re fekvő faluba látogatásra, mert ott néhányan már többször kérték, hogy beszéljenek nekik az élő Istenről. Szinte egyikük sem tud olvasni, és nincs is még lefordítva a Biblia az ő nyelvjárásukra. Ebbe a faluba azonban nem lehet autóval, vagy motorkerékpárral eljutni, mert csak egy nagyon rossz földút vezet oda. Bicikliket kölcsönöztünk (na nem Mountainbike-okat, hanem rozoga régi drótszamarakat. A feleség már régen nem biciklizett, ezért kilenc hónapos kisfiát rám bízta. A kicsi igen jól érezte magát a hátamon. Az édesanyja biciklije azonban hamar defektet kapott, így azt le kellett tenni az egyik faluban. A férj biciklijének csomagtartóján folytatta így az utazást. Két órával később megérkeztünk a faluba. Már vártak ránk az emberek. A hosszas köszöntés után asztal mellé ültettek. Nagyon figyeltek arra, hogy a „bature” (fehér) eleget egyen.
 |
Mielőtt teljesen besötétedett volna, hazaindultunk, és megígértük nekik, hogy még eljövünk.
Amióta itt élek, egyre inkább tudatosul bennem, micsoda kiváltság az, ha az ember tud írni és olvasni, és ha van nagy választéka irodalomból. Ennek a falunak a lakói csak ritkán hallhatnak Jézusról, pedig vágyakoznak rá.
Regine Breuninger
Bénin
Pintér Krisztina beszámolója a liebenzelli bibliaiskola negyedik, gyakorlati évéről
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1,7).
Amikor 1999 májusában egy rövid látogatást tettem Herrenberg gyülekezetében, még nem tudtam pontosan, mi is lesz a feladatom, szolgálatom ezen a helyen. Egyet éreztem csak ott belül a szívem legmélyén, hogy Jézus Krisztust szeretném életem, szolgálatom középpontjába állítani, Őróla beszélni és Őt továbbadni az itt élő embereknek, gyermekeknek, időseknek egyaránt.
Herrenberg gyülekezetéhez még hét szórványgyülekezet tartozik. Egy lelkészházaspár és egy gyülekezeti diakónus, aki egyben az én főnököm is, látják el a gyülekezetekben folyó szolgálatokat.
Maga a város, Herrenberg, nem messze fekszik Bad Liebenzelltől (28 km-re), a Fekete erdő határvonalán. Számomra új volt az itteni, városi emberek mentalitása, de ma már nagyon szeretem a közöttük való munkát.
Természetesen az első hónapokban – szeptembertől decemberig – sok minden új dolgot kellett megtanulnom. A sok új arcot, új nevet emlékezetembe vésni, s átültetni a gyakorlatba azt, amit három év alatt megtanultam. Karácsony óta azonban egyre nagyobb az örömöm, hogy itt lehetek. Szolgálatom középpontjában a gyermekek és az asszonyok közötti munka áll.
Három gyermekcsoportom van három gyülekezetben, azon kívül tini- és ifjúsági órák, asszonyórák és havonta egyszer reggelivel összekötött előadás fiatal anyáknak, asszonyoknak. Gyakorlati évemhez, iskolai végzettségemhez az igehirdetés is hozzátartozik. Nagy örömöm van abban, hogy Isten üzenetét továbbadhatom, bár a felkészülés német nyelven sok időbe és erőbe kerül. Olyan jó mégis átélni, hogy aki másokat felüdít, maga is felüdül. Isten pedig megáldja ezeket a felkészülési órákat, hála legyen érte Néki!
Ami még nagyon fontos számomra, az az imaközösség. Minden szerdán reggel hat órától fél nyolcig találkozunk fiatalokkal, együtt olvasunk Igét, imádkozunk, reggelizünk. Ezek a korai órák már sok áldást adtak az életünkben, és ha nem is könnyű ilyen korán felkelni, mégis érdemes! Péntek reggelenként az idősebb testvérekkel imádkozunk, s ez az imaközösség is újra megtanított valamire: együtt hordozni a terheket, továbbadni az imatémákat, elmondani egymásnak az örömöket, a problémákat. Óriási erőforrása ez a hívő közösségnek, s ezért imádkozni csodálatos eszköz és hatalmas erő Isten munkamezején.
A fent említett Ige nagyon sokat jelent nekem már hónapok óta. Sokszor gondolok félelemmel és szorongással arra, vajon mi lesz holnap, hogyan fogok tudni kiállni sok ember elé, és igehirdetést, előadást tartani. Ez az Ige azonban, amit Isten a szívemre helyezett, és legalább háromszor-négyszer megismételt, mint valami világító szövétnek ragyogja be az utamat. Mert nem a félelemnek lelkét adta Ő, hanem a Szentlelket, amely Istennek a lelke, Aki Jézus Krisztus maga. Jézus az, Aki bátorságot ad, Aki a szavakat, ötleteket adja, Ő az, Aki szeretetet ad mások iránt, Aki vezet és mindennap mellettünk áll. Ezt átélni nagy-nagy öröme az életemnek.
Két héttel ezelőtt gyermekeket hívogattunk a környékről. Meghívókat készítettünk a gyermekórára járó gyerekekkel együtt, új éneket gyakoroltunk be, s házról házra járva hívogattunk. Isten hat új gyermekkel ajándékozta meg körünket.
Egy másik nagy örömöm még az, hogy sok magyar él itt a városban. Természetesen nem tudok mindenkit meglátogatni, de Isten már előkészített találkozásokat, létrehozott kapcsolatokat, amiért hálás a szívem. Kérem, imádkozzanak ezekért a magyar testvérekért, különösen a Horinka házaspárért.
Egy vágyam van csak, mint ahogyan egy német ének is mondja:
„Herr, mein ganzes Leben
Soll Dir Ehre geben
Gib dazu Segen!”
„Uram, egész életem hadd szolgáljon a Te dicsőségedre, add hozzá áldásodat!”
Szeretném megköszönni a Testvéreknek pénzbeli adományaikat s imádkozó, hűséges szívüket! Az Úr Jézus áldja meg életüket, szolgálatukat, imádságukat!
Testvéri szívvel
Pintér Krisztina
Ápolónőként Zambiában
Ápolástani ismeretekből kellett vizsgáznom Lusakában, ami éppen arra az időszakra esett, amikor egészségileg igen gyenge voltam. Tudtam ugyan nagyjából, hogy mik a követelmények, mégsem sikerült a vizsgám, amiben szerepet játszott az is, hogy a tételek egy részét nem angolul, hanem spanyolul kaptam.
Májusban hívatlan vendéget találtam a házamban: egy mérges kobrát, amely a hűtőládám mögé bújt. Iszonyatosan megijedtem, mert nem sokkal korábban fél méterre sem voltam tőle. Három afrikai munkás sietett segítségemre, akik kihúzták a kobrát a hűtő mögül és megölték. Nagyon örültek ennek a sikeres műveletnek, nekem viszont még sok időre volt szükségem, hogy feldolgozzam ezt az élményt.
Július 20-án vissza kellett utaznom Németországba, mert áprilisban maláriás lettem, és nem javult az állapotom. Folyamatosan gyomor- és bélpanaszaim voltak, ehhez jött egy idő után az álmatlanság és az erős migrén. Németországban aztán alapos vizsgálatok után megállapították, hogy nem veszélyes a betegségem.
Október elején egy hétig Franciaországban voltam egy misszionárius-üdülőben, ahol otthon tartózkodó misszionáriusok üdülhetnek, lelkigondozásban részesülhetnek, megbeszélhetik élményeiket, tapasztalataikat és feldolgozhatják azokat. Ez a hét sokat segített nekem.
Németországba visszatérve a Misszió vezetői megkérdezték tőlem, hogy kész lennék-e arra, hogy a továbbiakban ne ugyanott dolgozzam, ahol eddig, hanem Mungwiban (Észak-Zambia). Előtte pedig egy fél évre Esther Blümellel együtt Malawiba mennék, hogy különböző AIDS-programokat tanulmányozzunk. Ezután mennénk mindketten Mungwiba, ahol a Liebenzelli Misszió kórházat működtet.
Remélem, és azért imádkozom, hogy Isten készítse elő ezt az utat. Nem tudom, mi vár ránk, és mit várnak tőlünk. Csak azt tudom, hogy „azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van” (Róm 8,28).
Köszönöm, ha imádkoztok értem.
Beate Bodemer
Nem milliókról, hanem milliárdokról van szó.
A buddhizmus széles tömegek vallása, megvan a maga egészen sajátos vonzereje. Keleten éppúgy, mint Nyugaton, élénk érdeklődés mutatkozik lenyűgöző filozófiája iránt.
Habár az úgynevezett buddhista országokban széles tömegek vallása, a buddhizmus mégis legmélyebb lényege szerint a világtól való visszavonulásra bátorít. Ezért találunk buddhista közösségeket Ázsia elhagyatott helyein is. Alig ismert buddhista népcsoportok erélyesen ellenállnak minden kívülről jövő befolyásnak. Ezért nem jutott el még sokukhoz az örömhír. Ezek az emberek nemcsak földrajzilag és vallásilag élnek elszigetelten, hanem nyelvileg, kulturálisan, etnikailag és szociológiailag is külön állnak, és egészen más a világnézetük. Ezeket az akadályokat csak úgy lehet legyőzni, ha mélységükben értik meg őket azok, akik ezekhez a népekhez el akarják vinni az evangéliumot.
A statisztikai adatok alaposabb vizsgálatánál kiderül, hogy a buddhista népcsoportok azokhoz tartoznak, akiket a legnehezebben lehet elérni. Ha ehhez még figyelembe vesszük a buddhista társadalmak mély lelki nyomorúságát, nyilvánvaló lesz, hogy az evangélium hirdetése közöttük rendkívüli kihívást jelent a hívő keresztyéneknek, bármely országban is élnek. Eltekintve attól, hogy szükséges az ottani emberek megismerése és a kultúrájukhoz való alkalmazkodás, úgy látom, hogy a buddhisták közötti szolgálat mindenek előtt lelki/szellemi harc.
Készek vagyunk-e imádkozni odaszánt munkatársakért, akik készek az egy milliárd buddhista befolyás alatt álló emberhez menni? A világ összes misszionáriusainak csupán kis töredéke dolgozik közöttük, a Tengerentúli Missziói Közösségből ez kereken 450 embert jelent. Csak akkor fog hatni ezekre az emberekre az általunk hirdetett üzenet, ha a misszionáriusok és a helyben élő keresztyének mélyen és bensőségesen szeretik Jézus Krisztust, és a Szentlélektől való függés mutatkozik meg életükben, mely nagyobb, mint a buddhisták buzgósága a saját vallásuk iránt. A buddhisták között szolgáló misszionáriusoknak készen kell lenniük arra, hogy az emberek lelki szükségeivel foglalkozzanak, és ne ragaszkodjanak annyira a programokhoz. Ez nem csak nagy rugalmasságot követel, hanem elsősorban és mindenek előtt mély szeretetet az emberek iránt, akiknek szolgálni szeretnének. Kell, hogy legyen látásuk arról, hogy mi Isten célja a buddhistákkal, legyenek perspektíváik a gyakorlati eljárásmódokra, az egész ügyet imádsággal támogassák, mély készség legyen a szolgálatra, kitartásuk és készségük a másokkal való együttműködésre.
A buddhizmus a mindennapi életben
Amikor Thaiföldre érkeztem, meglepett az emberekben mélyen gyökerező szellemhit és babonaság. Vannak szellem-médiumok, akiknek látomásaik vannak vagy, átkokat mondanak és nyomorékká válást, balesetet és halált okozhatnak.
A szellemek segíthetnek is: egy kétségbeesett asszony a lottón milliós nyereményre tesz szert.
Ez a hit egészen gyakorlatias is: Egyszer ott ültem nyelvtanárnőmnél, miközben ötéves unokahúga majdnem lehetetlenné tette a tanulást. „Uhhh, látom, hogy jön a nagymama szelleme!” – mondta a kicsinek. A kislány az ijedtségtől elsápadva elfutott. A délután további részében nyugalmunk volt. Nem értettem, hogy hogyan megy mindez együtt.
Talán segít, ha tudjuk, hogy a thaiok eredetileg tisztán animisták voltak (szellemekben hittek). A 13. században a király követeket küldött különböző népekhez, hogy tőlük más vallások képviselőit Thaiföldre meghívja. Így érkezett Kambodzsából a brahmanizmus és Sri Lankából a buddhizmus. Mindkettőt ráborították az animizmusra. Így keletkezett ebből a három áramlatból a thaiföldi buddhizmus, amit nyugati logikával nem lehet összeegyeztetni.
Valaki ezt így magyarázta:
Azok az emberek, akiknek jó karmájuk van, pl. a tanult emberek, Buddha filozófiája szerint élhetnek. A brahmanizmus hozta a sok istent, és ezzel kitöltötte a filozófia légüres terét.
Ezzel szemben, akinek kevésbé jó a karmája és ezért sok problémával küszködik, szüksége van jósokra és szellemekre.
Bárhogyan állnak is a dolgok, nekem sok gondot okoz ez a keveredés. Miért?
Csak néhány példát sorolok fel:
* Logikával és érvekkel egy lépést sem lehet előrejutni
* Az igazság nem érték, ezért nem is keresik az igazságot; minden viszonylagos és mindenre van egy kis hely.
* Ha nincs igazság, akkor bűn sem létezhet – ahol nincs bűn, nem kell bűnbocsánat sem!
* Ha annyi mindent a karmával – vagy éppenséggel a szellemekkel és azok bosszújával – lehet megmagyarázni, akkor sem az igazságosság, sem a személyes felelősségtudat nem jön számításba, ami etikai és erkölcsi téren (pl. AIDS) katasztrofális hatású.
* Ha az emberek nem kapnak választ arra, hogy honnan jönnek és merre tartanak, és nincs tekintély, amely előtt egyszer számot kell adni, akkor az életnek nincs értéke.
Milyen nagy csoda, ha emberek itt Thaiföldön felismerik a Jézus Krisztussal járást, merik keresni a Megmentőt, és új emberekké lesznek. Ők világítanak a sötétségben.
Keletázsia milliói
(Tengerentúli Missziói Közösség
lapja, 2000. 2. sz.)
Mitől változott meg ennyire?
Trudi Kägi és Susanne Stoehr két misszionáriusnő, akik azért élnek Olaszországban, hogy az embereknek Jézus szeretetéről beszéljenek. Ők jegyezték föl nektek a következő történetet.
Guiseppe és kisöccse nagyon meglepődött. Ilyesmi még nem történt velük. Az ötéves Adriana, aki Guiseppét éppen az imént szemtelenül arcul köpte, odajön és bocsánatot kér! Sőt még játszik is velük, mintha semmi sem történt volna. Mitől változott meg ennyire?
Adriana bosszankodott Guiseppe miatt, mert mást akart játszani, mint ő. Mérgében leköpte őt. A következő pillanatban azonban megijedt saját magától. Arcul köpni valakit – ez igazán borzasztó. Szomorúan fordult el barátaitól, és hazaszaladt. Alig néhány napja kérte az Úr Jézust, hogy jöjjön a szívébe. És pont most történik ez! Lehetetlen, hogy megint bocsánatát kérje. Sírva ment oda édesanyjához: „Tudom, hogy nem volt helyes” – zokogott. „Gondolod, hogy az Úr Jézus mégegyszer meg tud nekem bocsátani?” – „Egészen biztosan megteheti”, – bátorította Adrianát. „Nemcsak egyszer, hanem mindig újra meg akar bocsátani nekünk. Az a fontos, hogy igazán megbánjuk.” „Milyen jó” – sóhajtott Adriana. Megkönnyebbülten ment a szobájába és kérte Istent, hogy bocsásson meg neki. Most már újra tudott örülni. És Guiseppe? Egy olívafa alatt ül és hunyorog a nap felé. „Mitől változott úgy meg?” – fontolgajta egyre. Lehet, hogy ez összefügg Jézussal? Ő és Adriana egy idő óta gyermekórára jár. Tetszik nekik, hogy ott énekelnek, rajzolnak és játszanak. A bibliai történetekből pedig megismerik az Úr Jézust. Guiseppe eddig csak a nevét ismerte.
Bim-bam, üt a toronyóra. Guiseppe számolja az ütéseket, „3, 4, 5". Aztán felugrik. Kezdődik a gyermekóra. Gyorsan kézenfogja kisöccsét és máris mennek. A tanítónő, miután elmondta a történetet, különös kérdést tesz fel: „Ki szeretne most valamit mondani az Úr Jézusnak?” Guiseppe meghökken. Jézussal beszélni, csak úgy egyszerűen? Nem, ezt nem meri megtenni. Adriana azonban, aki egészen elöl ül, feláll és imádkozik. „Milyen bátor!” – gondolja Guiseppe. „Csakugyan, mennyire megváltozott. Jézus ilyet tud tenni?” Most Guiseppe is összeszedi bátorságát és imádkozik: „Köszönöm, Úr Jézus, hogy segíteni akarsz nekem, hogy osztálytársaimmal már ne veszekedjek. És segíts, hogy jobban el tudjam készíteni a házi feladataimat. És köszönöm, hogy segítesz nekem, hogy Anyukámtól többé ne lopjak pénzt. Nélküled, Úr Jézus, biztos, hogy képtelen vagyok erre!”
A gyermekóra után Guiseppe megvárja Adrianát. „Eljössz holnap megint játszani?” Adriana bólint: „Igazán nem haragszol már rám?” Guiseppe kezét nyújtja. „Én? Nem! – akkor holnap találkozunk!” Még egyszer megfordul utána és így kiált: „Most már tudom, mitől változtál meg.”
Die Trommel ruft 2000. 71. szám (Deutsche Missions Gemeinschaft)
Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Alapítvány 1999 évi beszámolója
| Számviteli
beszámoló az 1999. évről |
|
|
| |
|
|
| Általános
számviteli beszámoló |
|
|
| Bevételek |
|
|
| 1.
Maradvány 1998-ról |
641
872.- |
|
| 2.
1999. évi bevétel |
4
624 636.- |
|
| 3.
Segély Liebenzellből Kárpátaljának |
384
000.- Ft |
|
| |
|
5
650 508.- Ft |
| |
|
|
| Kiadások |
|
|
| 1.
Missziói jellegű kiadások |
455
522.- |
|
| 2.
Missziói anyagok (lap, szórólapok) |
1
344 910.- |
|
| 3.
Adminisztrációs költségek (kezelési, postai) |
928
115.- |
|
| 4.
Konferenciák, lelkigondozói hetek |
1
453 445.- |
|
| 5.
Segélyek Kárpátaljára |
641
837.- |
|
| 6.
A Liebenzelli Misszió támogatása |
187
780.- Ft |
|
| |
|
5
011 609.- Ft |
| |
|
|
| Maradvány
|
|
|
| (benne
a Luz családnak még nem továbbított befizetések
is) |
638
899.- Ft |
|
| |
|
|
| Közhasznúsági
jelentés |
|
|
| Közcélú
kiadások |
|
|
| 1.
Oktatás, lelkigondozás |
1
304 820.- |
|
| 2.
Nyomdai költségek |
1
011 535.- |
|
| 3.
Árvízi segélyek Kárpátaljára |
607
179.- |
|
| 4.
A határon túli magyarság nyelvének megőrzésére
(lapok, könyvek küldése) |
332
078.- |
|
| 5.
Alapítványi költségek (utazási költség, ügykezelés,
posta) |
1
131 037.- |
|
| 6
A Liebenzelli Misszió támogatása |
|
187
780.- Ft |
| |
|
|
| Összes
közhasznúsági kiadás: |
4
574 429.- Ft |
|
Nyitólap Híradóválaszték E-mail Linkek Galéria A Misszióról